Az első világháború első halottja

„Csak valószínűsíteni lehet, hogy ki volt a Nagy Háború legelső áldozata. Úgy tudjuk Kovács Pál az, aki egy szerb golyótól halt hősi halált" – mondta el a honvedelem.hu-nak dr. Ravasz István alezredes. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) hadtörténésze hozzátette: a Monarchia 1914 július 28-án küldte a hadüzenetet Szerbiának és a szerbek már 28-ról 29-ére virradóra  megpróbálták Belgrád és Zimony között a Száván átvezető országhatárt jelentő vasúti hidat teljesen elfoglalni.

Három a halott a vasúti hídon

„Ebben a kisebb ütközetben nem sikerült a szerbeknek a hidat birtokba venniük, ám a kialakult tűzharcban hárman Kovács Pál, Bíró Gábor, illetve Veres Imre is hősi halált haltak. Mindhárman a császári és királyi 68. szolnoki gyalogezred katonái voltak. A korabeli leírások szerint Kovács Pál  hunyt el először, ezért őt mondják a Nagy Háború első halottjának" – árulta el dr. Ravasz Istvántól.

Mint megtudtuk, Kovács Pál 1892-ben született Abádszalókon, szülei a gróf Szapáry uradalomban, dohánykertészként dolgoztak. Később fiuk is dohányoslegény lett Tiszaburán. Lovászhátról vonult be huszonegy évesen a 68. gyalogezredbe. Hősi halála után posztumusz Bronz Vitézségi Érmet kapott, hiszen, „ha valaki hősiesen harcolt, felterjesztették eme kitüntetésre"
– mondta a hadtörténész.

Ugyanakkor más források más katonákat neveznek meg, mint a Nagy Háború első halottjait. A HM HIM Hadtörténelmi Levéltár birtokában lévő „A jugoszláviai I. világháborús magyar katonai temetők iratanyaga 1923–1943" című dokumentum egyik fotója alapján Balogh István, egy másik, ezredtörténeti könyv szerint pedig Tóth András volt az első hősi halott. Ez utóbbiban az olvasható: „föl kell még jegyeznünk, hogy a világháború első halottja Tóth András volt, első sebesült tisztje pedig Knerler János kapitány, mindkettő ezredünk harcosa." Azonban pontos dátum és helyszín nem szerepel nevük mellett.

„…nyomban megkezdődött az ellenségeskedés"

Kovács Pál hősi halálának körülményeiről az „Abádszalók földje, népe, kultúrája" című, 1961-ben a Szolnoki Damjanich János Múzeum gondozásában kiadott első települési monográfiában olvashatunk.

A dokumentumot Szivák Ilona, abádszalóki amatőr helytörténész mutatta meg nekünk. Mint a kiadványban olvasható: „Hajnali fél egykor óriási robbanás hallatszott. Felrobbant a két országot összekötő híd és nyomban megkezdődött az ellenségeskedés. Szerb lövészek heves puskatűz alá vették a Száva bal partját, ahol a 68-asok III. zlj-ából a 11. század 2. szakasza tartott őrséget. Reggel felé – már július 29-én – fogytán volt a muníció. Az őrs parancsnoka Kovács Pál és Bíró József közlegényeket a közeli fináncőrházhoz küldte, hogy hozzanak egy láda töltényt az árokba. A két katona golyózáporban futva hozta el a nehéz láda töltényt. Bíró Gábor beugrott a lövészárokba, hogy majd beemeli azt, a másik katona pedig abban a pillanatban végigzuhant a láda mellett. Kovács Pál közlegényt, aki 1892-ben Abádszalókon született, pontosan a homloka közepén érte és azonnal megölte a golyó. Erre Bíró Gábor kiugrott az árokból, behajította a ládát, utána vetette magát, közben egy golyó átfúrta a tüdejét és egy óra múlva meghalt."

A monográfiában az is olvasható: „Kétségtelen tehát, hogy az első világháborús halott Kovács Pál volt, mert sem nálunk, sem a szerbeknél nem volt más halott azon a reggelen."

Szivák Ilonától megtudtuk, az abádszalóki hősök emlékének a község lakossága közadakozásból szobrot emelt, ami egy zászlóra vigyázó honvédet ábrázol és amelynek ünnepélyes avatását 1923. szeptember 16-án tartották. Az első világháborúban 202 abádszalóki férfi vesztette életét, valamennyiük nevét bevésték az emlékműbe.

A leszármazott Tiszaburán él

A Tiszaburán lakó Váradi Györgyné, Irénke néni édesapjának bátyja volt a Nagy Háború első hősi halottja. „Pali bátyámat a zimonyi temetőben temették el, de utána a szerbek emeletes házat építettek a temetőre, így azt felszámolták és a halottak maradványait a belgrádi fővárosi temetőbe vitték" – mondta el honlapunknak Gyuri bácsi. Irénke nénitől megtudtuk, amíg édesanyja élt, halottak napján mindig megkoszorúzták férje testvérének emlékművét is.

Irénke néni elárulta azt is, hogy anyai nagyapja Czicze József, 1915-ben szintén hősi halált halt az első világháborúban. Őt egy orosz katona szúrta le Oroszországban. Irénke néni édesapját – Kovács Pál hősi halálára hivatkozva – nem sorozták be a második világháborúban.

Fotó: Galovtsik Gábor és Szivák Ilona archívuma