Begyakorolták az eljárásokat

Szöveg: Tószegi Zoltán százados | 2014. szeptember 18. 15:41

Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis katonái és haditechnikai eszközei is részt vettek a szeptember 1−12. között megrendezett, hazai és török alegységek részvételével zajlott COOPERATIVE SAREX 2014 elnevezésű, nemzetközi kutató-mentő gyakorlaton.

Az MH Pápa Bázisrepülőtéren, a „nullaponti" lőtér környékén, továbbá a kijelölt légterekben végrehajtott feladatok célja bajba jutott légijármű-személyzetek és utasok, valamint elszigetelődött személyek felkutatása és mentése volt.
Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázist legnagyobb számban a szállítóhelikopter-zászlóalj, illetve a vegyes kiképző repülőszázad állománya képviselte; a többi alegység ICC-rendszeradminisztrátort, ICC-tervezőtisztet, előretolt repülésirányítót, valamint logisztikus szakembert, összesen 24 katonát adott.

A végrehajtáshoz és annak támogatásához a bázis Mi−8/17 típusú helikoptereket, Jak−52 típusú repülőgépet, repülőbenzin-szállító teherautót és kisbuszokat biztosított.
A szállítóhelikopterek gyorsköteles, alpin és duál alpin, valamint ajtólövész-feladatokat, míg a vegyes kiképző repülőszázad alapvetően OPFOR-, azaz ellenerő-feladatokat látott el. A gyakorlat munkanyelve az angol volt.

Borsós Gyula százados elmondta: a hangsúlyt az együttműködésre helyezték. A tervezés, a végrehajtás, a kiértékelés és a tapasztalatok feldolgozása végig a török kollégákkal közösen folyt, ennek során más körülmények között nem megszerezhető gyakorlatra tettek szert. A százados hangsúlyozta a kommunikáció hatékonyságát, az állomány gyakorlatban is eredményesen alkalmazható nyelvtudását.
Mint elmondta: a tapasztalatok között kiemelten fontos a tervezés teljes mélységben történő megismerése, valamint az együttműködés a levegőben a vadászokkal és a szimulált AWACS (airborne warning and control system – légi vezetési pont) géppel, illetve az előretolt parancsnokkal.

A százados elmondása szerint a legnagyobb kihívás a technikai felszereltségben tapasztalható eltérésekből adódott, de az informatikai, navigációs és kommunikációs technológiai különbségek ellenére is sikerült megfelelni az elvárásoknak.
Az egyik legfontosabb eredmény, hogy az állomány gyakorlatban szerezhetett bizonyosságot arról, hogy a begyakorolt eljárások, ellenőrzőlisták, eligazítások, azonosítások és NATO-szabványok működnek, az interoperabilitás szintje megfelelő.

A frissen megszerzett tapasztalatok alapján a jövőben az előrelépést a technikai felzárkózás, illetve az új eszközök használatában a megfelelő kiképzettségi szint elérése jelentheti.