Beszélgetések múltról, jelenről és jövőről

Polyák András ezredes Hivatástudat és hazaszeret című előadásának első felében említést tett a magyarok összetartó erejéről, arról, hogy Euróba közepén a viszonylag kis lélekszámú magyarság az izolált nyelvével még mindig együtt tudott maradni, dacolva a különböző történelmi viszályokkal. „Szinte folyamatosan háborúk között voltunk, valaki mindig el akart foglalni bennünket − de legalábbis uralkodni próbáltak felettünk −, mégis minden megpróbáltatás ellenére ez a közel 10 millió ember a honfoglalás óta az önzetlen hazaszeretetétől vezérelve megtartotta helyzetét" – mondta, hangsúlyozva, hogy a hazaszeretet fő építőköve az összetartás, az összetartozás, a bajtársiasság, amely a katonai hivatás alapfeltétele is: „A katona, mikor esküt tesz, konkrétan kimondja, hogy hazáját akár az élete árán is megvédi" – fogalmazott.

Előadása második részében a hivatástudat témakörét járta körül, felvázolva a hallgatóságnak melyek azok a fontos és elvárt dolgok, amelyekkel egy katona a mindennapi élete során találkozik, mi az, amiben él: „A katonákkal szemben magasabb az elvárás, mint az élet egyéb területein. Példaként kell szolgálnunk a civilek felé feddhetetlen életvitelünkkel és előéletünkkel. Alázattal és bizalommal kell lennünk fölé- és alárendeltjeinkkel szemben mindenkor, békeidőben is" – mondta.

Dr. Ruszin Romulusz dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka Az első világháború emlékezete – A caporettói áttörés című előadásában az 1917. október 24-én történtekkel kapcsolatban nyújtott mélyebb megismerést a közönségnek. „Az első világháború egy kicsit elfeledett, egyrészt azért, mert a második világháború közelebb van hozzánk, élnek nagyszüleink, akik meséltek róla, másrészt pedig volt az a negyven év, amikor nem is igazán lehetett beszélni róla, és csak aztán szembesültünk azzal, hogy mekkora érték is a magyar ember, a magyar katona becsülete. Azoknak, akik akkor a frontvonalban harcoltak, nem volt ideológiájuk, tették azt, amire esküjük kötelezte őket" – kezdte előadását a dandártábornok. Az akkori hadi- és fegyverzettechnikai eszközök bemutatásával, a harci helyszín és a terepviszonyok részletes ismertetésével mindenkiben átfogó kép rajzolódott ki arról, miként is történt a caporettói áttörés.

„Senki ne gondolja, hogy csak felküldjük a katonát a hegyre éppen annyi felszereléssel, amennyi a zsákjába belefér. Ha csak 10 nap viszonylatában számolunk napi 4 liter vízszükséglettel, az katonánként 40 liter vizet jelent; és ez éppen csak ahhoz elegendő, hogy ne száradjon ki. Utakat, vasútútvonalat, kötélpályákat építettek, hogy meglegyen a megfelelő ellátás; és mindezt éjszaka tudták kivitelezni, hogy az ellenség ne vegye észre " – mondta a dandártábornok.
A világ jelenlegi katonai iskoláinak zömében oktatott caporettói áttörés a mai hadviselés számára is jó példaként szolgál, és mi igazán büszkék lehetünk elődeinkre.

Fotó: a szerző felvételei