Bízz, de ellenőrizz!

Immanuel Kant szerint a béke nem status naturalis, vagyis nem természetes állapot. Az ember alapvetően a harcra, az ellenségeskedésre és a háborúra készül, ami mellett el kell érni a béke állapotát. Szatmári alezredes szerint a modern kori társadalom az ötvenes-hatvanas években jutott el arra a szintre, ahol a nagyhatalmak ráébredtek arra, hogy ha még tovább fejlesztik fegyverrendszereiket, egy következő háború az egész emberiséget eltörölné a Földről. Ezt elkerülendő, az egymással szemben álló felek párbeszédre kényszerültek egymással.
Ennek a kényszernek lett első sikere az 1975. augusztus elsején létrejött Helsinki Záródokumentum. Az akkori célkitűzések kisebb változásokkal, de ma is jelen vannak, köztük a legfontosabb: a katonai-politikai élet dimenziója. Eszerint az EBESZ feladata a konfliktusok megelőzése a biztonság és stabilitás elérésével, illetve a megelőző válságkezelés. Szintén a szervezet érte el számos tömegpusztító fegyver világszintű leszerelését is.

Ahogy Szatmári László alezredes fogalmazott: a biztonság dilemmája az, hogy ha egy ország saját biztonságának érdekében fejlesztéseket hajt végre, a fejlődést látva a másik ország is szükségesnek érzi majd a fegyverkezést önvédelme érdekében. Az így kialakuló fegyverkezési verseny pedig éppen fordítva hat a két ország kapcsolatára. A versenyt megelőzendő, az európai szervezet állandó fegyverzet-ellenőrzés alatt tartja tagországait.
Ennek köszönhetően „ami a hidegháborúban elképzelhetetlen volt, ma valóság." Felderítőgépek biztonságban repülhetnek át az országok határain, hogy naprakész információhoz juthassanak.

A szervezet megalakulása óta persze sok minden változott a világban, így az EBESZ feladatai ma már új célkitűzésekkel bővültek: terrorizmus elleni harc, szervezett bűnözés megelőzése, a kiberbűnözés elleni védelem, valamint a kábítószer-, fegyver- és embercsempészet meggátolása.

Fotó: Rácz Tünde