Bűnük a hazaszeretet volt

Szöveg: Takács Vivien | 2016. november 4. 14:56

„Mint minden nemzetnek, így nekünk, magyaroknak is megvannak hadtörténelmünk ikonikus helyszínei” – mondta Baráth Ernő ezredes az egykori Juta-dombnál tartott koszorúzáson november 4-én, pénteken, Soroksáron.

Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár parancsnoka megemlékező gondolataiban felsorolt pár ilyen „ikonikus helyszínt". Többek között szólt Muhiról, Nándorfehérvárról, amely „a reguláris és a népi hadsereg összehangolásának mintáját mutatta fel", Egerről, Pákozdról, a Don-kanyarról és a Juta-dombról is. „Az összecsapás, amely az egykoron itt lévő dombok között lezajlott, hozzáforrasztotta nevét az 1956-os forradalom és szabadságharc évszámához" – mondta az ezredes.

1958. november 15-én nyolc honvédet végeztek ki, akiknek bűne a hazaszeretet volt. Kivégzésüket a szemet szemért, fogat fogért elv diktálta: minden a Juta-dombnál meghalt szovjet katonáért ugyanannyi – összesen tizenegy – honvédet ítéltek halálra. „ A forradalmat követő megtorlás áldozatai lettek ők is, akik a Budapest körüli, alapvetően légvédelmi ütegekből vont védőgyűrű soroksár-pesterzsébeti pontján észlelték a szovjet csapatmozgást, és a kialakult összecsapásban győztesként maradtak a csatatéren. Az ellenállás, a győzelem bűnükké vált" – hangsúlyozta a dandár parancsnoka.

Elmondta: az október 28-i tűzszünetet, majd Maléter Pál honvédelmi miniszterré történő kinevezését és a szovjetekkel megindult fegyverszüneti tárgyalásokat követően a katonapolitikai helyzet egyre tisztább lett, de a feladat ugyanaz maradt: „megakadályozni és feltartóztatni a szovjetek lehetséges támadását."

Amikor november 4-én a Juta-dombi harcosok megállították és visszafordulásra kényszerítették a szovjet katonákból és ÁVH-sokból álló hadoszlopot, mind a katonák, mind a felkelő nemzetőrök önállóan a hazaszeretet parancsát teljesítették és példamutató bátorságról tettek tanúbizonyságot. Az emlékmű és a mögötte lévő légvédelmi ágyú „legújabb korunk magyar katonai győzelmének egyik helyszíne" – fejezte be megemlékező gondolatait a parancsnok.

A beszédet követően a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium nevében Baráth Ernő ezredes és dr. Papp Ferenc ezredes, a HM Társadalmi Kapcsolatok Osztály vezetője helyezett el koszorút az emlékműnél. A megemlékezést − amelyet a HM Társadalmi Kapcsolatokat Koordináló Főosztály szervezett − a Magyar takarodó zárta.