Célunk a katonák magas szintű önvédelmi felkészültsége

Mikortól beszélhetünk magyar katonai közelharcrendszerről?

A történelmet tanulmányozva kijelenthetjük, hogy a harcban és a katonák felkészítésében mindig jelen volt a közelharc, a test-test elleni küzdelem. A technikai fejlődéssel fokozatosan nőtt a harcérintkezés távolsága, és egy idő után már egyértelműen különvált a közelharc test-test elleni változata. A Magyar Honvédségnél Furkó Kálmán nyugállományú ezredes volt az, aki a katonai közelharcot egy rendszerbe foglalta, és kidolgozott egy hatékony kiképzési programot a katonák önvédelmi felkészítésére. Az ő egyénisége, karateharcosként és katonaként szerzett tekintélye volt a garancia arra, hogy ez a rendszer elfogadottá vált a Magyar Honvédség elődszervezeténél.
A rendszer egészen a ’90-es évek végéig működött, de Furkó mester nyugállományba vonulása után a testnevelés-kiképzés és a közelharckiképzés szerepe megváltozásának is köszönhetően háttérbe szorult. Mégis tovább élt a tanintézetekben, ahol olyan közelharcoktatók dolgoztak, akik még a mestertől tanulták a közelharckiképzés módszertanát, és akik a 2000-es évek elején felismerték, hogy a katonáknak továbbra is szükségük van a közelharcképességre. Olyan új rendszert kívántak kialakítani, ami a közelharc hagyományain alapul, megőrzi annak értékeit, de választ ad az új típusú kihívásokra is. Itt elsősorban a nem háborús műveletekhez és az aszimmetrikus hadviseléshez köthető kihívásokra kell gondolni. Ezen belül is az intézkedéstaktikai és a terroristák elleni feladatok emelendők ki.

Mi adta a készülő rendszer alapját? Volt küzdősport vagy harcművészet, amiből meríteni lehetett?

Furkó mester elsősorban a karate és judo mozgásanyagára építkezett, majd a ’80-as évek végén koreai kyoksul-oktatók érkeztek Magyarországra. Ez a kifejezetten katonák kiképzésére létrehozott rendszer újabb hatékony irányt adott, és kialakult egy hatásos kiképzési program. Az új generáció aztán további küzdősportokat is kipróbált. Továbbra is kerestük a hatékony eljárásokat, de kiemelve egy-egy küzdősport rendszeréből, hiszen a katonák számára nincsenek versenyszabályok, csak egy szabály létezik, a túlélés. Nem lehet tehát egyetlen küzdősportra alapozni a katonák kiképzését.
Emellett törekedni kell arra is, hogy a technikák hasonló mozgásszerkezetre épüljenek. Így könnyebb alkalmazás szintjén elsajátítani a mozdulatokat, és ha különböző támadások esetén hasonló reaktív mozdulattal kezd a katona, a reakcióideje is rövidebb lesz. Ezeket a technikákat aztán drillszerűen be kell vésetni a katonákkal, hogy gondolkodás nélkül tudják azokat használni.

A missziós tapasztalatok, gondolom, jelentősen befolyásolják a rendszer kialakítását.

Az elmúlt tíz évben folyamatosan figyeltük a missziós tapasztalatokat, kérdeztünk ki katonákat, illetve több kollégám saját maga is járt misszióban. Megvizsgáltuk azokat a körülményeket, kihívásokat, amelyek a közelharc szempontjából fontosak lehetnek, és amelyekre fel kell készíteni a katonákat. Milyen támadások érhetik őket feladataik teljesítése közben, és mi az a legbiztonságosabb eljárás, amivel meg tudják védeni magukat, ha kell. Figyelembe kell vennünk a katonák felszerelését, fegyverzetét, és hozzá kell igazítani az eljárásokat.

Ehhez jönnek még az egyre gyakoribb rendőri jellegű feladatok is.

A katona misszióban és itthon egyre többször találkozik olyan feladattal, ahol nem katonával szemben kell eljárni, nem hagyományos harcérintkezésről beszélünk. Ennek megfelelően a cél ilyenkor nem az ellenség harcképtelenné tétele, illetve megsemmisítése, hanem terelése, távoltartása, kontrollálása, szükség esetén elfogása. Az ehhez szükséges közelharcanyag az intézkedéstaktika témaköréhez tartozik. Ilyen helyzetekben is fontos a higgadtság, magabiztosság, a helyes megoldás kiválasztása. Kellő gyakorlattal elkerülhető a tudat beszűkülése, a „csőlátás" kialakulása. A küzdősportok és a katonai közelharc ehhez jó alapot adnak. Gyakran a parancsnokok azért is alkalmazzák a közelharckiképzést, hogy ezt a képességet fejlesszék.

Az eszközös technikák között több olyan technika is szerepel, ami a saját fegyver megtartására, megvédésére készít fel. Emellett a lőkiképzést kiegészítve gyakoroltatjuk a helyes fegyverkezelési technikákat, a tüzelési helyzetek közötti váltásokat, illetve egy dulakodás utáni fegyverelővétel módját.

Egy rendszer kialakítása a gyakorlatban hogy néz ki?

A munka mindig az asztalnál kezdődik, a követelmények, és a rendszer megalkotásával. Utána mindig a küzdőteremben vagy a gyakorlótéren folytatódik. Végig kell próbálni a gyakorlatokat.

Mennyire könnyen lesz elsajátítható egy képzetlen katona számára, hogyan tudja majd alkalmazni?

A napokban Szolnokon meglátogattuk az edzőtermében Furkó Kálmánt. (Képeink ekkor készültek. A szerk.) Edzéskörülmények között végigelemeztük az általa létrehozott rendszert, majd ismertettük az általunk tervezett új rendszert. Jó volt megállapítani, hogy a mester közelharcrendszere tovább fog élni az új rendszerben is, természetesen az új kihívásoknak megfelelően. Az elsődleges célunk, hogy minden katona kapjon egy alapszintű tudást, és azokban az alegységekben, ahol várhatóan nagyobb esély van a katonai feladatokban a test-test elleni megoldásokra, a fegyvernemi specialitásokat figyelembe véve magas szintű kiképzésre adjunk lehetőséget.

Mikor kezdődik a rendszer elemeinek átadása?

Szeretnénk, ha már a jövő évtől megkezdődne a kiképzés. Maga a program megvan, további feladat ennek beillesztése a katonák kiképzésébe. Még idén közelharc-konferenciát szervezünk, ahová meghívjuk a kiképző szakembereket, és kíváncsian várjuk a véleményüket.

Az új rendszer a kiképző állomány létszámát is növelni fogja?

Fontos kérdés, hogy legyen elegendő megfelelően felkészített kiképző, aki hitelesen tudja átadni a katonáknak a tudást. Már megvan az elképzelés erre a módszertani felkészítésre. Ebben nagy szerepe lesz az MH Altiszti Akadémia Közelharc Módszertani Központjának, amely az eddigi kidolgozói munkában is tevékenyen részt vett.
Szerencsére az elmúlt évek tanfolyamainak köszönhetően a katonai szervezetek többségénél van már 3-4 katona, aki rendelkezik megfelelő jártassággal ahhoz, hogy a tanfolyami rendszerű felkészítés elvégzése után megkezdhesse társai kiképzését. Természetesen a kiképzők számát tanfolyami rendszerben folyamatosan bővíteni szeretnénk.

A képzés vizsgához kötött?

Az alapszintű képzésnél nem látjuk megvalósíthatónak a vizsgáztatást. Talán nincs is rá szükség, nagyobb szükség van a rendszeres képzésre, gyakorlásra, a tudás elmélyítésére. A kiképzők felkészítése azonban biztos vizsgával fog végződni, hiszen meg kell győződni arról, hogy az illető képes-e a tudás átadására. Az emelt szintű kiképzéshez szintén szeretnénk valamilyen normakövetelményt illeszteni, de most az elsődleges cél az alapszintű képzés hatékony beindítása.

Fotó: Juhász Mariann zászlós