Elismert csapat

Milyen év volt 2015 a honvédség altiszti karának életében?

December első felében tartottuk az éves vezénylőzászlósi konferenciát, amelyen eredetileg nyolcvan fővel számoltunk, azaz egészen zászlóaljszintig képviseltették volna magukat a rangidős altisztek. A határvédelmi feladatok miatt azonban végül egységszinttel bezárólag vettek részt a kollégák, illetve ott voltak a tanácskozáson az összhaderőnemi vezető altiszti tanfolyam hallgatói is. A honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök meglátogatta a rendezvényt. Dr. Simicskó István fel is szólalt, és megerősítette, hogy eredményes év áll mögöttünk. A teljesítéshez persze jórészt rendelkezésre álltak az alapok. Az elöljáró utasításának megfelelően a vezénylőzászlósi kar kapta meg a legénységi állomány fokozati vizsgarendszerének kifejlesztésére és menedzselésére irányuló feladatokat. Ez azt jelenti, hogy nekünk kellett – a tárca humánpolitikai és szakmai szerveinek támogatásával – kifejleszteni egy számítógépes programot, illetve összeállítani a szükséges adatbázist a katonák mindennapi szolgálatteljesítését befolyásoló szabályzók, például az általános katonai kiképzés kézikönyve felhasználásával. Ezek az anyagok elkészültek, és az elképzeléseink szerint március elsejével el is kezdhetjük a vizsgáztatást. A határvédelmi teendők persze befolyásolták az előkészületeket, kicsit meg is nehezítették, de a kollégáknak köszönhetően megoldottuk a feladatot. Ez pedig annak tudható be, hogy a 2003-ra kiépült vezénylőzászlósi rendszer mára – az elődök és a mostani altisztek munkája eredményeként – kiválóan működik. Ami a határvédelmi feladatokat illeti, ezek minden szintjén ott volt, ott van a vezénylőzászlósi testület és az altiszti kar, együtt a tisztekkel, a legénységi állománnyal. Az elöljárói értékelés szerint ebben a különleges feladatban, helyzetben is jól teljesítettünk, illetve teljesítünk. Emellett természetesen nem állhatott meg a napi élet sem, és a nemzetközi kapcsolatok építése szintén tovább folytatódott.

Mennyire jegyzik magasan a magyar altiszti kart a NATO szövetségi rendszerén belül?

Konkrét példával élve: Philip Breedlove tábornok, a NATO műveleti parancsnoka az idén – a szövetség történetében első alkalommal – más nemzetek számára is elérhetővé tette az eddig a parancsnokságon csak amerikai altisztek által betöltött vezénylőzászlósi beosztást, mondván, most kapjon esélyt más is. A Magyar Honvédség altiszti kara a szelekciós eljárás során bekerült az első négybe, megelőzve olyan nemzeteket, mint Nagy-Britannia, Németország vagy Hollandia.

Minek köszönhető ez a siker?

A Honvéd Vezérkar főnökének 95/2011-es intézkedése határozta meg a honvédség altiszti képzésének rendszerét. Ez biztosítja, hogy a megfelelő végzettséggel, képzettséggel, tudással rendelkező altisztek álljanak szolgálatba. Persze arról sem feledkezhetünk meg, hogy a magyar katona eleve „jó alapanyag". Pályám során, valamint beosztásomból fakadóan bejártam a világot, megfordultam gyakorlatilag az összes hadműveleti területen, láttam jó katonákat, hiszek a szövetségi rendszerünkben. Ezzel együtt is azt kell mondanom: a magyaroknál elszántabb, a hazáért jobban tenni akaró katonákkal nem igazán találkoztam sehol. Egy magyar altiszt bármilyen környezetben száz százalék felett teljesít, és szerintem Breedlove tábornok is ezt látta meg, ezért is tudtunk az élbolyban végezni egy ilyen komoly szelekciós eljárás után. Tennivalónk persze még van, tehát nem azt akarom mondani, hogy mi vagyunk a NATO legjobb altiszti kara. Bár nem tagadom, ezt szeretném hinni, mert egykori mélységi felderítőként nem indulhatok úgy csatába, hogy nem hiszem el: jó vagyok.

Az utóbbi években gyakran elhangzott, hogy az altisztek jelentik a honvédség gerincét, és a honvédelmi vezetés deklaráltan erősíteni is akarja az altiszti kart. A tiszthelyettesi elnevezés módosítása után az idei illetményemelés is elsődlegesen az altiszteket érintette. Milyen visszhangokról tud beszámolni?

Ami az elnevezést illeti, annak megvannak a történelmi hagyományai, és mára, úgy látom, nagyjából meg is honosodott a régi-új név. Azonban ennél jóval fontosabb a minőség és a tartalom. A béremeléssel kapcsolatban pedig elmondható, hogy az évi átlagosan 30 százalékos fizetésnövekedés 2019-ig 50 százalékos lesz, és ennek valóban az altisztek a legnagyobb nyertesei. Büszkén állíthatom: mi is részesei voltunk az illetményrendszer fejlesztésének, az elöljáró elfogadta a javaslatainkat. Az idei emeléssel nagyon jó szintre kerültek az egyes altiszti illetmények, a 2019-ig tartó további változások pedig ezek értékállóságára is garanciát jelentenek. A honvédség a munkaerőpiac más szegmenseivel összehasonlítva is versenyképes alternatívát kínál, a változásoknak köszönhetően mostanra nagyjából arányban állnak a rendfokozati szintek és az ezekkel járó felelősségnek megfelelő illetmények. Aki ma elvégzi az MH Altiszti Akadémiát, nagyjából 150 ezer forint nettó fizetésben, ezen felül többek között például 11 ezer forint béren kívüli juttatásban, nyugdíjpénztári támogatásban részesül, jogosult nőtlenszállóra, majd később lakáspénzre. Nem szeretem munkáltatónak nevezni a honvédséget, hiszen katonának lenni sokkal inkább szolgálat és élethivatás, mintsem munka, de a civil életben nem igazán tudnék olyan céget mondani, amely ezt ebben a formában garantálja. A haderő persze az altisztektől is száz százalékos teljesítményt vár el, de a lehető legtöbbet is adja ezért cserébe. Ahol pedig régi elmaradások vannak, például a felszerelés fejlesztése terén, ott is készen állnak a tervek, és haladnak előre a folyamatok.

Az életpályamodell hozta változásokkal összefüggésben merre lehet még fejleszteni a rendszert?

A NATO ACT (Szövetséges Transzformációs Parancsnokság) és a NATO ACO (Szövetséges Műveleti Parancsnokság) 2010-ben adta ki az észak-atlanti szervezet altiszti stratégiáját, ennek megfelelően az ajánlások a Magyar Honvédségben is bekerültek az altisztképzés rendszerébe. Ilyenkor persze nem lehet szó valamiféle másolásról, hiszen minden országban eltérőek a sajátosságok, de például az ajánlás szellemében mára Magyarországon is kiépült a vezető altiszti rendszer. Ami a fejlesztési irányokat illeti, a nyelvi képzés kiemelt figyelmet kap. Már a kétéves, iskolarendszerű képzésre is alapfokú nyelvvizsgával veszik fel a honvéd altisztjelölteket, és a HM eleve nagyon sok energiát fordít erre ma is. Ezzel együtt, szerintem mindenképpen további erősítés szükséges e területen, hiszen a biztonsági környezet változik, a műveleti tempó fokozódik, és a katonák akár a határon is egyre gyakrabban kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor elengedhetetlen a nyelvtudás. Nem nevezném kritikus problémának ezt, főleg, hogy a fiatalok már egyre inkább bizonyos nyelvi alapokkal érkeznek. Emellett pedig folyamatosan figyelni kell a Magyar Honvédség folyamatait is. Még egy konkrét példát említek: jelenleg az altiszteket tekintve látok némi problémát a beosztási szintek és a hozzájuk tartozó rendfokozatok kapcsán. A jövőben azzal kell foglalkoznunk, és úgy kell életpályát építeni, hogy elérjük a beosztásokhoz tartozó optimális rendfokozati kategóriákat. Logikus elvárás, hogy az kapja a magasabb illetményt, akinek nagyobb a felelőssége, és több elvárás érvényesül vele szemben.

Az oktatást illetően milyen célkitűzéseket tart fontosnak?

Hosszú távú célkitűzésünk például, hogy az MH Altiszti Akadémián altiszti kézbe kerüljön a képzés. Ehhez Magyarországon jelenleg még nincsenek meg a feltételek, szemben például az Egyesült Államokkal, Lengyelországgal vagy Szlovéniával. Itt most természetesen nem az akadémia, mint integrált szervezet vezetői beosztására gondolok, hiszen az egy dandártábornoki hely, és ez így is van rendjén. Az viszont kívánatos lenne, hogy az altiszti kar menedzselje az altisztképzést a maga teljes spektrumában, a tananyagfejlesztéstől kezdve a gyakorlati teendőkig. Hisszük ugyanis, hogy elsősorban altiszt tud altisztet képezni. Ebbe az irányba hat, hogy már létrejött az akadémián, mintegy ottani pillérként, a vezető altiszti oktatási csoportvezetői beosztás, amelyet a Magyar Honvédség első vezénylőzászlósa, Bogdán Tibor főtörzszászlós tölt be. Ő egyébként a NATO szintjén is a téma egyik legelismertebb szakembere. Szintén fontos cél az összhaderőnemi vezető altiszti tanfolyam további fejlesztése. Idén már zászlóaljszinten rendeztük meg a tanfolyamot, amelynek nemzetközi hetén vendégelőadóként a NATO és ezen belül a visegrádi négyek altiszti élvonala is itt volt. „A legjobbat várom el tőletek, de biztosítjuk is ehhez a világon elérhető legjobb képzést" – szoktam mondani a résztvevőknek.

Vagyis összességében pozitív a mérleg.

A célunk az, hogy a NATO élvonalába tartozó altiszti kar tevékenykedjen a honvédségben, és a nemzetközi visszajelzések is azt mutatják, jó úton járunk. Vagyis a szövetséges katonák a kötelező udvariasságon túl is jó véleménnyel vannak rólunk. A problémákkal mi is tisztában vagyunk, keressük az utat ezek megoldásához. E téren egyébként a kommunikáció is fontos, hiszen ha ez jó, a társadalom is érteni fogja, hogy értük vagyunk, és támogat bennünket. Jó példa erre a határnál szerzett személyes tapasztalatom: az állampolgárok szőlőt, süteményt, köszönőleveleket, gyerekrajzokat vittek a katonáknak, mert látták, hogy értük szolgálnak. Vagyis annak érdekében is képezzük altisztjeinket, hogy mindenkiben tudatosuljon: az első és legfontosabb a hazaszeretet, a haza szolgálata.

Mennyire elégedett jelenleg az állomány?

Az illetményemelés visszhangja egyöntetűen pozitív volt. Úgy tapasztalom, mára javarészt már lecsendesedtek azok a negatív hangok is, amelyek a szolgálati nyugdíj szabályozásának változásai miatt jelentkeztek. Én magam is elmehettem volna egyébként nyugdíjba, hiszen ejtőernyősként, missziós katonaként bőven megvolt a szükséges évem, de az utolsó lehetőségnél a családommal egyeztetve úgy döntöttem: szolgálok tovább. És nem is tudtam volna elképzelni magam a civil életben, hiszen engem a Magyar Honvédség formált, mindent tőle kaptam. Járt ezzel rengeteg lemondás is, hiszen eddig több mint öt évet töltöttem a családomtól távol különböző missziókban. Ugyanakkor fel tudtam építeni egy egzisztenciát, és egy pillanatra sem bántam meg, hogy ezt a rizikósabb, fizikálisan is komolyabb igénybevétellel járó hivatást választottam.

Fotó: Dévényi Veronika, Rácz Tünde, Tóth László és archív

Forrás: Magyar Honvéd 2016. január