Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Elment a hadtörténelem szerelmese és krónikása

Szöveg: Kiss Zoltán |  2014. március 17. 12:03

Március 15-én elhunyt Takács Tibor Táncsics Mihály-díjas író, költő, újságíró. Az életének 86. évében eltávozott alkotó sok szállal kötődött a honvédséghez. A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Írószövetség pályázatainak háromszoros nívódíjasa, a 2006-ban meghirdetett Kard és kereszt regénypályázat díjazott alkotója. Rendszeresen publikált a Honvédségi Szemlében és a Honvéd Altiszti Folyóiratban. Több kötete jelent meg a Zrínyi Kiadó gondozásában.

Takács Tibor 1927-ben született Szegeden, iskoláit is ott végezte, majd a Szegedi Hírlapnál lett újságíró 1949-ben. A Szegedi Hírlaptól Devecseri Gábor felhívására 1949 őszén hat hónapos katonai „tanulmányútra" vonult be a hadseregbe. Alhadnagyként szerelt le. 1950 júniusától a Magyar Rádió szerkesztője, majd külső munkatársa. 1958-tól több mint húsz hangjátéka hangzott el. 2004-ben Író a mikrofon előtt című könyvében gyűjtötte össze a rádióban elhangzott közkedvelt jegyzeteit. 1958-tól a MEDOSZ lapjának főszerkesztője.
Első művét, A mindenség balladái című verseskötetet 1946-ban adták ki. Pályafutása során több mint hatvan könyve jelent meg, köztük verseskötetek, regények.

1595968804

Különösen szívesen nyúlt hadtörténelmi témákhoz. A magyar história számos meghatározó alakjának életútját dolgozta fel regényeiben, így például Thököly Imréét, Klapka Györgyét, Türr Istvánét, Balassi Bálintét, II. Rákóczi Ferencét, Tüköry Lajosét, Bethlen Gáborét, Bocskai Istvánét. Utolsó könyvét, az Unokáimról írtam – Néha magamról is című naplót 2013-ban vehették kézbe az olvasók.
Évekig állandó tárcaírója volt a Hegyvidék című hetilapnak. Versei a C.E.T. a JEL, a Szegedi Szépírás, a Föveny, A CÉH, a VÁRhely, a Soproni Szemle és az Új Horizont című folyóiratokban jelentek meg.

Takács Tibor alkotói életművét alapvetően meghatározta a történelem iránti vonzódása. Utazásai során rendre végigjárta azokat a történelmi emlékhelyeket, amelyek aztán életre keltek történelmi regényei lapjain. Kiterjedt baráti körében megkülönböztetett helyük volt az íróknak, költőknek, köztük az erdélyi alkotóknak. 1963–65 között 8 milliméteres kamerával filmre vette idős és kortárs íróbarátait. E film ma a Petőfi Irodalmi Múzeum féltett kincse. A névsor lenyűgöző: Áprily Lajos, Dutka Ákos, Franyó Zoltán, Földessy Gyula, Gellért Oszkár, Füst Milán, Erdélyi József, Rideg Sándor, Sinka István, Barta Lajos, Szucsich Mária, Balogh Edgár, Bajor Andor, Létay Lajos, Kányádi Sándor, Huszár Sándor, Majtényi Erik, Panek Zoltán, Lászlóffy Aladár, Csávossy György, és néhány festőművész: köztük Barcsay Jenő és Miháltz Pál szólalt meg kamerája előtt.

Munkásságát a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, SZOT-díjjal, Nagy Lajos-díjjal és Táncsics Mihály-díjjal ismerték el.

Takács Tibor író, költő, újságíró személyében egy nagy műveltségű, kiváló tollú, termékeny alkotót veszítettek el olvasói, barátai. Nyugodjék békében!