„Emlékezzünk, hogy emlékeztessünk!”

Az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő kilenc évet töltött különböző börtönökben és munkatáborokban. Szabadon engedése után pár évvel, 1959-ben, 51 évesen halt meg. Ez az emblematikus letartóztatás volt az első állomása egy olyan történelmi eseménysornak, amely során Kelet-Közép-Európában közel 1 millióan vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban vagy a kegyetlen kivégzések során.

Az 1998-ban, Péterfy László alkotta emlékműnél dr. Hoffmann Tamás, a XI. kerület polgármestere köszöntötte a megemlékezőket, majd Petrusz Tibor, a Magyar Politikai Elítéltek Közösségének társelnöke emlékezett vissza az időszak eseményeire, hőseire és tragédiájukra. „Ezen az emlékművön kivégzettek nevei olvashatók, akik közül többel voltam együtt 1950-ben a Margit körúti fogházban. Sok volt köztük a katona, akiket a hazaszeretet vezérelt. Emelt fővel vettek részt a megszállók és a kollaboránsok elleni harcokban, majd esküjükhöz híven álltak a bitó alá, és  »A hazáért mindhalálig!« kiáltással léptek át a halhatatlanságba" – fogalmazott.

Ezt követően ünnepi beszédében Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára emlékeztetett: az, hogy ma itt állhatunk a Memento emlékműnél, és együtt, szabadon hajthatunk fejet a kommunizmus áldozatai előtt, azért lehetséges, mert a lélek és a gondolat szabadságához nem férhet hozzá semmilyen hatalom. „A szabadság és a hazaszeretet pedig a lélek legbelsőbb rejtekeiben őrződnek. Ennek volt köszönhető, hogy akkor mi, magyarok felálltunk és szembementünk a világ egyik legnagyobb katonai hatalmával."

A megemlékezés végén Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, a Magyar Honvédség nevében Bozó Tibor dandártábornok, és a különböző állami és civil szervezetek képviselői koszorúzással hajtottak fejet a hősök emléke előtt a szobor talapzatánál, amelyen az 1956-os forradalom és szabadságharc felkelőjeként elesett Gérecz Attila költő Ítélet című versének sorai örökre emlékeztetnek minket:

“De mikor a hóhér hozzáért,
Hangja kizúdult az utcáig,
Süvöltve tovább: a hazáért
És a népért mindhalálig!"

Fotó: a szerző felvételei