Évszázados dokumentumokból tárul fel a magyar katona-egészségügy múltja
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | Fotó: Balázs-Nagyné Lukács Laura őrnagy |  2020. június 6. 7:06„Bizonyos most a kezembe került iratokat, forrásokat több mint kétszáz éve senki sem olvasott el” – avat be minket a kutatómunka szépségeibe Pogányné dr. Rózsa Gabriella tanácsos, akinek a Honvédorvos, az Orvosi Könyvtárak és a Hadtudomány szakfolyóiratokban jelenik meg három tanulmánya. Az MH Egészségügyi Központ könyvtárvezetőjét a hazai katonai kórháztörténet területén végzett úttörő kutatásairól kérdeztük.
Katonai kórháztörténet más olvasatban: Egy katonaorvos és az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus címmel jelent meg az Orvosi Könyvtárak folyóirat második idei számában Pogányné dr. Rózsa Gabriella tanulmánya. Az MH Egészségügyi Központ Védelem-egészségügyi Igazgatóság Tudományos Kutató- és Laboratóriumi Intézet (MH EK VEIG TKLI) Tudományos Könyvtárának vezetője két további, hamarosan megjelenő publikációt is jegyez: a Honvédorvosban Dr. Brana János (1881-1949) orvos-tábornok, szemész szakorvos, egyetemi tanár. Történelmi fordulópontok és jeles események egy magyar katonaorvos életében címmel, míg a Hadtudományban Ludwig Andreas Khevenhüller instrukciói a tábori Feldschererek számára címmel jelenik meg dolgozata a következő időszakban.
„Hosszabb ideje tartó kutatási projektekről van szó" – mondta el érdeklődésünkre a szerző. „Az MH EK 2017-ben kapott új parancsnokot dr. Kun Szabó István vezérőrnagy személyében, aki rögtön meglátta a parancsnoki épület homlokzatán a Róbert Károly körút felől látható 1899-es évszámot, és felettesem dr. Mátyus Mária PhD orvos ezredes asszony ajánlására felkért rá, hogy a százhúsz éves jubileumi ünnepségsorozat keretében írjam meg a kórház történetét. 2017 és 2018 fordulója óta így a kórház történetét kutatom, és a munka eredménye 2019 nyarán jelent meg A Honvédkórház 120 éve című kötetemben."
Több mint kétszáz év története
Pogányné dr. Rózsa Gabriella ezután újabb feladatot kapott az intézmény vezetésétől. „Való igaz, hogy a Róbert Károly körúton százhúsz éve szolgál a kórház, de előtte majdnem ugyanennyi időn át több más helyen is működött. A Honvédkórház jogelődjét még 1781-ben alapította meg II. József Pesti Katonai Kórházként – most ennek históriáján dolgozom, amely a tervek szerint jövőre jelenne meg." A koronavírus-járvány ugyanakkor megakasztotta a kutatómunkát. „Március 11-én kihirdették a veszélyhelyzetet, másnap pedig már nem tudtam bejutni a Hadtörténeti Levéltárba: a biztonsági őrök nagyon udvariasan, de közölték velem, hogy jelenleg nincs mód folytatni a kutatást. Meg sem fordult a fejemben, hogy a leállás miatt esetleg csúszhat a könyv, ezért aztán úgy vettem: továbbra is ketyeg az óra, haladnom kell. Az említett három tanulmány az eddig összegyűjtött anyagokból állt össze. Ezek elfogadása óta már elkészült a negyedik is, és most nagyjából az ötödik felénél tartok. Mindegyik cikk a kórház történetét dolgozza fel más-más aspektusból, a már összegyűjtött levéltári és egyéb anyagokból különféle részkérdésekkel foglalkozom. Úgy kezdtem neki a munkának, hogy ha már nincs új anyag, legalább kész szövegdarabjaim legyenek, amelyeket a majdani könyvben majd mozaikkövekként összeilleszthetek."
Az aktuális cikk a szerző kutatási területeinek érdekes egybeesésével szolgál. 2020 szeptemberére hirdették meg Budapestre, a járvány miatt azonban 2021-re halasztották, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Az erre való felkészülés egyik elemeként tartott előadást a budapesti Szent Rókus Plébánia Szent Rókus Szabadegyetemén a magyar fővárosban korábban megrendezett hasonló esemény, az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus társadalomtörténeti hátteréről. „Miközben kutattam, rábukkantam dr. Brana János szemész szakorvos, akkor már nyugalmazott orvos tábornok nevére, aki a rendezvény egészségügyi főnöke volt" – idézi fel Pogányné dr. Rózsa Gabriella. „A kongresszus márpedig rengeteg embert vonzott itthonról és külföldről is, bizonyos nyilvános miséken a korabeli tudósítások szerint akár félmillió ember is részt vett. E hatalmas zarándoktömegek egészségügyi ellátását biztosítani kellett, ezt szervezte meg dr. Brana János, nekem pedig itt kapcsolódott össze a munkahelyi és az egyházi kötődéseimből adódó kutatási témám. Bár azt hiszem, nyugodtan hívhatom ezt hobbinak, sőt, szerelemnek is. Brana János ugyanis a két világháború között a Róbert Károly körúti kórházban szemészeti osztályvezető katonaorvosként szolgált, és innen került a Budai Helyőrségi Kórházba, amely már nincs hadrendben. Brana az első világháborúban egyaránt volt orvos, kórházban ápolt beteg és hadifogoly, így katonaként és katonaorvosként is rendelkezett a kellő tapasztalatokkal ahhoz, miként lehet biztosítani nagy tömegek egészségügyi ellátását. Mindebben természetesen nagyban épített a Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesületére, illetve egyéb karitatív szervezetekre. Így szervezték meg a szálláshelyek, a rendezvények és például az utak mentén felállított elsősegély-nyújtó pontok hálózatát is."