Fél évszázad után tértek vissza a laktanyába

A vendégek megismerkedhettek a laktanya történetével és jelenével. Elmondásuk szerint nagyon sokat változott a környék. Az előadást követően bejárták a laktanyát, s felelevenítették a régi, 1967-1968-as emlékeket.

A látogatást követően az alábbi levelet kapták a hódmezővásárhelyi katonák dr. Ráth Tamás nyugállományú mérnök ezredestől:

„1967. szeptember elsején néhány budapesti gimnazista – sikeres egyetemi előfelvételi után – a hódmezővásárhelyi estében várta azt, hogy megkapja a katonai ruháját. Nem ismertük sem egymást, sem a laktanyát, anyukáink féltő gonddal búcsúztak tőlünk Budapesten.

A tizenegy hónap alatt egymással és a katonaélettel megbarátkoztunk, olyannyira, hogy 50 év elmúltával is tartjuk a barátságot. Akik most el tudtak jönni, azok közül ketten külföldről (Grenoble, illetve Uppsala) látogattak el, kimondottan ezért. Ők, és még további két obsitos egyetemi professzorként dolgoznak. Volt köztünk múzeum igazgató, meg gyógyszergyári főtechnológus. Páran jelezték, hogy egyéb elfoglaltságaik miatt sajnos nem tudnak eljönni.

Sajnálhatják.
Azt a változást, amit itt a NATO hozott, csak saját szemmel és füllel lehet megérteni. A mi időnkben elképzelhetetlen dolgokra bukkantunk, úgy néz ki, hogy csak az épületek külső falai maradtak meg a régi időkből.
Azonban a szép életutak mellett a barátságok is megmaradtak, és ez a bajtársias kíváncsiság hajtotta a csapatot, vajon milyen lehet most az a laktanya, amibe annak idején bekerültünk.

Köszönjük Nagy Gyula nyugállományú ezredes úrnak, hogy a látogatást lehetővé tette, illetve a hódmezővásárhelyi parancsnoknak, Bátor Ferenc alezredes úrnak és az alakulat minden tisztjének, dolgozójának, hogy a legjobb impressziókkal hagyhattuk el a helyőrséget.
Erőt, egészséget!"

Fotó: a szerző felvétele