Figyelő szemek – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2020. június 14. 16:35Magyarországon a belgrádi egyezmény 1918. novemberi aláírásától egészen 1927-ig, vagyis a trianoni békediktátum határozványainak betartását felügyelő Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottság távozásáig több – a fegyverszüneti és más megállapodások fölött őrködő, előkészítő tárgyalásokat folytató, nagyhatalmi érdekeket képviselő – katonai misszió teljesített szolgálatot.
Mivel az 1918. november 3-án megszületett padovai fegyverszünet Magyarországgal kapcsolatban gyakorlatilag semmilyen konkrétumot nem tartalmazott, az október 31. óta hatalmon lévő Károlyi-kormány egy önálló egyezmény megkötésére tett kísérletet; ez leginkább a francia Franchet d’Esperey tábornok irányította – s már az országhatárnál álló – balkáni antant- és velük szövetséges csapatok megállítása érdekében bírt kiemelt fontossággal.A magyar delegáció végül 1918. november 13-án Belgrádban írta alá azt a dokumentumot, ami a déli és a keleti demarkációs vonalakat határozta meg, egyben kikötötte azt is, hogy a magyar haderő csupán hat gyalog- és két lovashadosztályból állhat, s ezeket az alakulatokat kizárólag belbiztonsági feladatokra lehet alkalmazni. A trianoni békediktátum aláírásáig ez a belgrádi konvenció néven ismertté vált szerződés számított mérvadónak a haderő szervezése, illetve feladatainak meghatározása szempontjából. Az abban foglaltak betartatására, valamint egy francia hadosztály budapesti bevonulásának előkészítésére november végén – Fernand Vix alezredes vezetésével – antantmisszió kezdte meg tevékenységét a magyar fővárosban. A francia megszállásra végül nem került sor, emellett a Vix irányította kontingens a másik feladatát – azaz a fegyverszüneti előírások tiszteletben tartásának ellenőrzését – is csak mérsékelt sikerrel tudta ellátni.
Az olasz megmentő
A misszió végül 1919 márciusának végén – a kommunista hatalomátvétellel szembeni tiltakozásul – elhagyta az országot. A franciák helyébe az olaszok léptek, vezetőjük pedig Guido Romanelli alezredes lett, aki május 12-én érkezett Budapestre, s az ő nevéhez köthető a magyar proletárdiktatúra ellen szervezett, ám gyorsan elfojtott felkelés több résztvevőjének megmentése. 1919. június 24-én Lemberkovics Jenő százados vezetésével robbant ki az a felkelés, ami a Ludovika Akadémia mellett a Vilmos főherceg laktanya, valamint az Óbudán tartózkodó folyami monitorok és őrnaszádok tisztikarára számíthatott. A nem kellően előkészített akció azonban hamar kudarcos véget ért, vezetőit elfogták, Lemberkovics századost ki is végezték.
További részletek a Magyar Honvéd magazin június 12-én megjelent számában!
