Gyakorlásból soha sem elég

Szöveg: Csete László törzszászlós | 2013. május 16. 9:40

Ismét remeg a föld a tatai gyakorlótéren. Az MH 25. Klapka György Lövészdandár több mint 40 tonnás T-72-es harckocsijai erőt sugározva bukkannak elő sorra a vasút alatt átvezető, számukra épített aluljáróból. Néhány perc múlva már messze járnak, de füstjük még mindig sejtelmesen gomolyog a vasútvonal és az 1-es főút felett.

A feladat a mai napon a harcászati foglalkozás, azon belül is a szakasz-összekovácsolás. Menete megszokott, a körletnek kijelölt terület évtizedek óta ugyanaz. A lánctalpasok
nagy robajjal érkeznek, gyorsan átvizsgálják az erdőt és már el is tűnnek benne. A tantermi elméleti és a gyalogosan végrehajtott foglalkozások után minden jól megy. Az avatatlan szemnek is fürkésznie kell a területet ahhoz, hogy felfedezze a villámgyorsan és körültekintően elrejtett
harckocsikat.

A katonák a számukra kiosztott feladatokat végzik, nincs egy perc fölösleges idő sem.
Itt-ott tűnnek fel egy pillanatra a sűrűben. Álcáznak, terepasztalt építenek, vázlatokat rajzolnak, vagy
éppen biztosítanak. Kis idő elteltével, parancsra, az eszközénél terem mindenki, indítják is a motort, és az
előre kijelölt menetvonalon elhagyják a körletet.

A kiképzés folytatódik, hiszen gyakorlásból soha
sem elég…