„Ha nem léteznének az NFIU-k, ki kellene találni őket”

Magyarországra látogatott Manfred Hoffman altábornagy, a lengyelországi Szczecinben települő Északkeleti Többnemzeti Hadtestparancsnokság (Headquarters Multinational Corps Northeast, HQ MNC NE) parancsnoka. A látogatás részeként a tábornok találkozott dr. Böröndi Gábor vezérőrnaggyal, a Honvéd Vezérkar Főnök koordinációs helyettesével, illetve megbeszéléseket folytatott Garas László ezredessel, a Magyarországon települő NATO Erőket Integráló Elem (NFIU HUN) nemrég leköszönt, első parancsnokával, valamint utódjával, Topor István ezredessel is.

A NATO 2014-es walesi csúcstalálkozóján született meg a döntés, hogy a megváltozott és még mindig alakuló biztonsági környezet miatt összesen nyolc tagállamban nemzetközi katonai parancsnokságként működő szervezetet alakítanak ki. A hidegháború óta nem történt olyan jelentős, a közös védelmet erősítő lépés az észak-atlanti szövetség életében, mint a NFIU-k létrehozása a nyolc tagországban. E katonai szervezetek ugyanakkor nem harcoló, hanem vezetési elemként illeszkednek a szervezet rendszerébe. A Székesfehérváron települő, magyar NATO Erőket Integráló Elem 2016 nyarára érte el a kezdeti műveleti képességet, amit ősszel az aktiválás követett.

Az Északkeleti Többnemzeti Hadtestparancsnokság parancsnoki tisztségéről hamarosan leköszönő Hoffman altábornagy a honvedelem.hu kérdésére elmondta: meggyőződése, hogy a NATO helyes döntést hozott az integráló elemek létrehozásakor, amikor a szövetség Európában ismét olyan biztonsági kihívásokkal szembesült, amilyenekre már évtizedek óta nem volt példa a kontinensen. „Szükség volt ezekre a szervezetekre, amelyek képesek összpontosítani és alkalmazni a szövetség erőit, amennyiben úgy alakul" – fogalmazott Hoffman altábornagy. Mint rámutatott, az összetett és a résztvevők számára is újszerű feladatban az időhiány jelentette a legnagyobb nehézséget, ám két-három év után már jól látszik: a rendszer működik. „Olyannyira beváltak az elképzelések, hogy ha nem léteznének az NFIU-k, ki kellene találni őket" – tette hozzá.

Ami az időtényezőt illeti, a szövetség rákényszerült, hogy nagyon gyorsan hozza létre az integráló elemeket: ehhez a részes országok szoros együttműködésére volt szükség, hiszen gyakorlatilag a semmiből kellett felépíteni egy magas készenléti szintű szisztémát. „Biztosítani kellett, hogy ugyanolyan eljárás mentén, ugyanolyan tempóban, ugyanazon üzenetek mentén jöjjenek létre a rendszer elemei. Az ilyesmi katonák számára megszokott kihívás, az az időbeli nyomás azonban cseppet sem szokványos, mint ami alatt itt dolgoznunk kellett" – érzékeltette Hoffman altábornagy, és kiemelte a gördülékeny együttműködést a műveleteket felügyelő, brunssumi székhelyű NATO Szövetséges Összhaderőnemi Parancsnoksággal (Joint Force Command − JFC Brunssum). Kiemelte: végül mindent sikerült időben, a terveknek megfelelően létrehozni és működésbe léptetni. „Nem mondom, hogy a folyamat minden pillanatát élveztük, mert az idő tényleg nagyon sürgetett, ám a professzionális munkával és a végeredménnyel mindnyájan elégedettek lehetünk" – fogalmazott az altábornagy.

Hoffman tábornok a magyar NFIU-ról szólva méltatta Garas László ezredes munkáját. Mint rámutatott, maguk a parancsnokok is nehéz helyzetben találták magukat, hiszen az integráló elemek ebben a formában újdonságot jelentenek a NATO szervezetén belül. „Előzetesen igazából senki sem tudta, pontosan miként is lehet működőképes egy NFIU, és a kommunikációs csatornák kiépítésén is nagyon sokat kellett dolgozni" – mondta. Ám végül mindenki megtalálta a maga helyét és szerepét a folyamatban, a vezetők pedig – köztük Garas ezredes – nagyon gyorsan a munka élére álltak. Ennek köszönhető, hogy a rendszer ma már olajozottan működik. Hoffman altábornagy rámutatott: a következő szakaszban szeretnék elmélyíteni az együttműködést a befogadó nemzetek kormányzati és nem-kormányzati szereplőivel, hiszen a rendszerben ők is fontos szerepet játszanak. Topor István ezredest felkészült, tapasztalt szakembernek nevezte, és mint mondta, azt tanácsolta neki, hogy szintén fektessen nagy hangsúlyt a kommunikációra: mint fogalmazott, nem szabad az eddigi eredményeknek örülni, hanem meg kell vizsgálni, miben lehet még tovább fejleszteni a rendszert. Szintén elismerően szólt a magyar NFIU-n belül szolgálatot teljesítő szakemberek magas szakmai felkészültségéről és elhivatottságáról.

Fotó: Dévényi Veronika