Hagyományőrzők lovon

Szöveg: Kovács Attila | 2015. november 26. 7:13

Napjainkban egyre több katonai hagyományőrző rendezvény van szerte az országban, sőt, a Kárpát-medence határainkon túli, magyarlakta területein is. Ebben döntő szerepe van az éppen harminc évvel ezelőtt megalakult Történelmi Lovas Egyesületnek, amely tulajdonképpen valamennyi későbbi „48-as” szervezet zászlóbontója volt.

A lovak, a történelem, vagy a hadászat iránti szerelem, szenvedély, valamint az ifjúkori olvasmányélmények egyaránt szerepet játszottak abban, hogy Fülöp Tibor Zoltán – néhány barátjával karöltve – még 1985-ben létrehozta a Történelmi Lovas Egyesületet.

– Aki kalandregényeken nő fel, azzal könnyen megeshet, hogy a saját életében is igyekszik olyan foglalkozást választani, amely izgalmasnak, sokszínűnek, kalandosnak ígérkezik. Egy időben tengerész szerettem volna lenni, ez azonban nem jött össze. Lovagolni viszont katonaéveim után viszonylag jól megtanultam, és kialakult körülöttem egy rendszeresen lóhátra pattanó baráti társaság is. Mivel kölcsönös volt bennünk a magyar történelem, illetve a nemzetünk életét végigkísérő nagy harcok iránti érdeklődés, támadt egy olyan ötletünk, hogy lóháton végig kellene menni azon az útvonalon, amelyet a honalapításkor, majd az azt követő évtizedekben, a „kalandozások" során elődeink is végigjártak portyázó hadjárataik alkalmával. Ez az elképzelés volt a bölcsője a nem sokkal később megalakult Történelmi Lovas Egyesületnek.

Fülöp Tibor Zoltán

Bár maga a nyugat-európai lovas barangolás végül nem valósulhatott meg, az egyesület – amelynek célja a történelmi hátterű lovas túrák szervezése lett – az Almássy téri szabadidőközpontban, 1985. szeptember 6-án hivatalosan is létrejött. Szervezetünk elsődlegesen vállalt feladata mind a mai napig a magyar hagyományok, a magyar kulturális értékek megtartása, felvirágoztatása, jobb megismertetése a nyilvánossággal Magyarországon, illetve más államokban.

Politikai tevékenységet nem végzünk, pártkötődésünk nincs, hiszen a magyar hagyományok örököseinek az egész magyar nemzetet tekintjük. Persze hazaszeretetünk, nemzeti elkötelezettségünk nem kérdés, ezt büszkén vállaljuk! – emlékezik vissza a kezdetekre Fülöp Tibor Zoltán.

Miután a Történelmi Lovas Egyesület megalakulásakor még javában a „gulyáskommunizmus" idejét éltük, nem mindenki nézte jó szemmel a huszárkalandokra vágyó, nemzeti érzéssel átitatott, kissé különc fiatalok kezdeményezését. A hatalom rafinált volt, nem tiltotta be az egyesületet, ám folyamatosan szemmel tartotta a modern kori „kalandozó hadjárat" tervét dédelgető lovasokat.

– Akadtak olyan tagtársak, akik minden különösebb ok nélkül rendszeresen elégedetlenkedtek, próbáltak viszályt szítani közöttünk, és ezáltal gyanússá váltak a szemünkben. Bár máig nem derült ki senkiről, hogy besúgó lett volna, csakhamar világossá vált, hogy minden lépésünkről tudnak. Az 1980-as évek legvégén részt vettem egy baráti összejövetelen, Szörényi Leventééknél. Volt a vendégseregben egy érzékelhetően jól informált hölgy is, aki biztos forrásra hivatkozva állította, hogy a nagy reményekkel szervezett nyugat-európai lovas túránk engedélyezési kérelmét maga Aczél György söpörte le az asztalról – állítja Fülöp Tibor Zoltán.

Jászberény, 1989. április 3.: a Tavaszi Emlékhadjárat elődje, a „Tavaszi Hadjárat Történelmi Lovastúra" elnevezésű rendezvény, mindössze kilenc lovassal.

Ám a Történelmi Lovas Egyesület tagjai sosem szűkölködtek az ötletekben, és közülük jó néhányat meg is valósítottak már a rendszerváltás előtt is.

1989-ben – az 1848/49-es forradalom és szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratának 140. évfordulójára – igazán nagyot alkottak: megszervezték az első Tavaszi Emlékhadjáratot. Komoly szaktekintélyek segítségét, támogatását is megnyerték az ügy érdekében, így például Katona Tamás történészét, aki sokáig afféle tudományos mentora volt az egyesület programjainak.

– Azt hiszem, ha akkor megkérdeznek bennünket, egyikünk sem merte volna kijelenteni, hogy ilyen sikere lesz a rendezvénynek, és abban is csak titkon reménykedtünk, hogy hagyományt teremtünk a kezdeményezésünkkel. Máig hálával gondolunk mindazokra, akik a kezdet kezdetén mellénk álltak és ötleteikkel, szaktudásukkal támogatták elképzelésünket, hiszen nélkülük nem jött volna össze talán már az első emlékhadjárat sem. 1989-ben persze még lényegesen kevesebb helyszínen és kisebb létszámmal zajlott az emlékezés, amely mára örömteli módon felfejlődött – mondja a hagyományőrző.

Tápióbicskei csatabemutató: a hagyományőrzők felsorakoznak a díszszemléhez.

A fejlődés olyan mértékű, hogy napjainkban egész Európa egyik legnagyobb katonai hagyományőrző rendezvényének számít a Tavaszi Emlékhadjárat, amely ráadásul egyéb tekintetben is kiemelkedő eseménnyé vált. Manapság közel 60 katonai hagyományőrző, illetve 50 más társadalmi szervezet vesz részt rajta, és mintegy 80–100 huszár járja be a kijelölt útvonalat. A program 33–35 településen (köztük felvidékieken is) vonul végig. Az első állomás Tiszafüred, míg a program Komáromban zárul. Kiemelendő helyszínek – Boldog, Tápióbicske, Isaszeg és Vác –, ahol csatabemutatókat is tartanak.

Minden településen nagy segítséget nyújtanak a lebonyolításban az önkormányzatok, a művelődési intézmények, valamint a helyi hagyományőrző egyesületek. Itt kell megemlíteni, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség az 1990-es években sátrakkal, istállósátrakkal, hadtápkonyhával, szállítójárművekkel és műszaki személyzettel vett részt a hadjáratban, majd 2001 és 2004 között – a HM Zrínyi Kht. révén – felvállalta az egész rendezvény szervezését, összekötve a toborzói feladatok ellátásával. Néhány évnyi szünet után a tárca és a Magyar Honvédség ma már újra fontosnak tartja a Tavaszi Emlékhadjárat támogatását.

A tápióbicskei csata újrajátszásának tüzérségi előkészületei.

– A rendezvénysorozatot a különböző helyszíneken óvatos becslések szerint is mintegy ötvenezren keresik fel. Ez természetesen megköveteli azt, hogy minél szélesebb legyen a programkínálat. A történelmi előadásoktól kezdve, a népzenei és néptánc előadásokon, a rock-koncerteken és a főzőbemutatókon át, egészen a zenés katonai hagyományőrző parádékig, valamint a már említett látványos csatabemutatókig, nagyon széles a palettánk. Emellett a résztvevők korhű ruházatban, felszerelésekkel és fegyverekkel idézik fel a tavaszi hadjáratot. Helyszínről helyszínre haladva építik ki táborhelyeiket, ahol az emberek étkezéséről, szállásáról, a lovak istállózásáról, takarmányozásáról is gondoskodnak. Az élő történelemórák nemcsak feledhetetlen élményt jelentenek, de talán némi ösztönzőként is hatnak a magyar kultúra ápolására, népszerűsítésére – büszkélkedik Fülöp Tibor Zoltán.

Fontos kiemelni, hogy mostanra mindez túlnőtte anyaországi határainkat, és a Kárpát-medence számos területére elviszi a programokat, ezzel is részt vállalva a közösségteremtésben, elősegítve a hasonló értékrendű magyar emberek egymásra találását. A Történelmi Lovas Egyesület megteremtette a ma már virágzó „48-as" katonai hagyományőrző mozgalom magyarországi alapjait.

A közösségi sátrakat a Magyar Honvédség kijelölt alakulatai adják és állítják fel.

– Úgy érzem, van mire büszkének lennünk! Kezdeményezésünkkel kitapostunk egy utat, amely mára már szerencsére sokak által használt országúttá szélesedett. Ezzel szervesen összefügg, hogy a Történelmi Lovas Egyesület a bábáskodásával létrejött országos szövetségek – a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség, valamint a Magyar Hagyományőr Világszövetség – révén szervezeti keretek közé emelte a más-más korokat felidéző katonai hagyományőrző tevékenységet Magyarországon, bevonva az elcsatolt területeken élőket is – tudjuk meg Fülöp Tibor Zoltántól.

Az alapítók sorsa az, hogy előbb-utóbb lesznek, akik túlszárnyalják őket. Így van ez a katonai hagyományőrzők világában is, ahol a „sztrádán" immár egyre több szerveződés van jelen. Ennek eredményeként a Történelmi Lovas Egyesület ma már nem játszik vezérszerepet a katonai hagyományőrző mozgalomban.

– A természet rendje, hogy a stafétát előbb-utóbb illik átadni, és szurkolni azért, hogy aki átvette tőlünk, legalább olyan sikeresen vigye tovább, mint ahogyan mi tettük. Sikernek pedig nemcsak az tekinthető, ha egy szervezet időtlen időkig élharcos marad, hanem az is, ha különböző korszakokat túlélve, ezekben más-más szerepet vállalva, de stabil támaszt jelent egy nagyobb nemzetépítő közösség számára – vélekedik minderről Fülöp Tibor Zoltán.