Harctámogatók – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2020. február 12. 14:48A hadműveletek folyamán mindenkor szükség volt olyan szakemberekre és egységekre, melyek állandó erődítések, sáncok, várfalak építésében vagy rombolásában, illetve a vízi átkelésben a harcoló csapatok segítségére lehettek.
A 18. században alakultak ki és specializálódtak a főleg a várostromnál bevetett aknász- és árkász-, a hidak építésében járatos hidász-, valamint az útépítéssel foglalkozó utászcsapatok. Az osztrák haderőben a műszaki jellegű feladatokat végrehajtó alakulatok a 19. század közepére többnyire önálló osztagokká szerveződtek. Az egységes vezetés és kiképzés érdekében pedig létrehozták az utász- (benne hidász-), árkász- és aknászalakulatokat.
Utászok, mint mindig
Az utászok az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében 1867-től, a császári és királyi utászezred felállításával váltak elfogadott hadrendi elemmé. 1893-ban ebből az alakulatból és két műszaki ezredből jött létre a „Műszaki Csapat", melyet ettől kezdve önálló csapatnemként jegyeztek; 40 százalékát magyar anyanyelvűek alkották, a legénység és a tisztek egyre képzettebbekké, az alakulatok pedig békeidőben is használhatóvá váltak. Utóbbira kiváló példa az 1879-es szegedi árvíz, amikor I. Ferenc József uralkodó a magyar műszakiak hősiességét méltatva kijelentette: „Hiába, utászok, mint mindig."
A vasút elterjedése nagy befolyással bírt a haderőre is, ami már az 1870-es évektől egyre többször vette igénybe ezt a rendkívül hatékony szállítási módot. Kezdetben az utászzászlóaljaknál alakultak meg a vasúti osztagok, majd 1911-től létrehozták az önálló, három zászlóaljból álló vasúti, illetve a négy zászlóalj alkotta távíróezredeket.
További részletek a Magyar Honvéd magazin február 14-én megjelenő számában!
