Háromszori újjászületés – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Katapultálásainak és „hasra szállásának" tárgyi emlékeit őrzi lakásán Vadas Jenő. A nyugállományú alezredest két pilótasisak, MiG–21-ese botkormánya, Albatrosza hátsó ülésének katapultkarja és Jak–52-ese összeroncsolódott légcsavarjának darabja emlékezteti nap mint nap az életét, hajózó pályafutását alapvetően meghatározó eseményekre.

– A repülés iránti rajongásomat édesapámtól örököltem, aki szintén vadászpilótaként szolgált Kecskeméten. Őrnagy, hadosztály légi lövész és szolgálatfőnök volt, amikor 1956-ban politikai szerepvállalása miatt leszerelték. Nyolcéves lehettem, amikor elvitt magával a szandaszőlősi reptérre, az egyik volt bajtársa pedig egy PO–2-esről megmutatta Szolnokot a levegőből. Akkor határoztam el, hogy én is pilóta leszek. Középiskolásként először a vitorlázással kacérkodtam, de az első felszálláskor elment tőle a kedvem. Eredetileg ugyanis egy iskolakörre indultunk volna, s egyáltalán nem készültem fel arra, hogy másfél órát keringünk majd egy mező fölött. A kínok kínját éltem át a kabinban. Pár nap múlva viszont mellém állt a szerencse: sikerült átülnöm egy Z–226 Trénerre. Beleszerettem a motoros gépekbe, az MHSZ háromhetes békéscsabai táborának végén, harminc repült órával a hátam mögött pedig eldöntöttem, hogy a Kilián György Repülőműszaki Főiskolán szeretnék továbbtanulni – rendezgette a megsárgult fényképeket Vadas alezredes.

További részletek a Magyar Honvéd magazin november 11-én, pénteken megjelenő számában!