Hídfőcsaták

A magyar apokalipszis – a szépirodalomban és a publicisztikában így aposztrofálják a 2. hadsereg tragédiáját, melynek előzményei 1941 végéig nyúlnak vissza. A Barbarossa-terv kudarca, valamint a szovjet Vörös Hadsereg 1941/42-es téli, moszkvai ellentámadása során elszenvedett veszteségek arra kényszerítették a német hadvezetést, hogy a keleti hadszíntéren 1942 tavaszára tervezett nagyszabású hadművelethez az eddigieknél komolyabban támaszkodjon szövetségeseinek haderejére.

Hazánk nagyobb katonai részvétele ügyében előbb Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter (1942. január 6–9.), majd később Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnokságának főnöke (január 20–22.) folytatott tárgyalásokat Budapesten. Abban a magyar politikai és katonai vezetés egyetértett, hogy a német igényre már nem lehet nemet mondani, ezért a tárgyalásokon csupán a követelések mérséklésére törekedtek. A Szovjetunió elleni háborúba való bekapcsolódásunk tehát elkerülhetetlen volt, már csak a román–magyar versengés okán is: mindkét fél attól tartott, hogy amennyiben a németeknél kegyvesztetté válik, nem lesz módja területi követelései érvényesítésére.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin november 9-én, pénteken megjelenő számában!)