Hímzett hadtörténelem – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Magó Károly zászlós az első felvarróját Taszáron tűzte a karjára, amikor pedig a szolnoki helikopterbázisra helyezték, megvette a másodikat. Jelenleg hét vaskos albumban rendszerezi féltve őrzött relikviáit. Kizárólag repülőműszaki és hajózó emlékeket gyűjt, közülük a legrégebbiek a katonai repülés kezdeti időszakából származnak.

– Ezek a felvarrók nem közönséges textildarabkák, mindegyikük egy-egy esemény, időszak krónikása. A hadtörténelem kis szeletkéi, amelyek a hadseregben végbement változásokról, katonák, családok sorsairól mesélnek. A ritka példányok felkutatása, beszerzése pont ezért olyan nehéz: tulajdonosaik nem szívesen válnak meg tőlük, érthető módon érzelmileg erősen kötődnek hozzájuk. Az egyik szentkirályszabadjai felvarró megszerzése például több mint egy évembe került. Tudtam, hogy létezik, de az alakulat egykori tagjai közül senki nem akarta eladni a sajátját. A nőtlenszállón aztán találkoztam egy Szolnokra helyezett szentkirályi hajózóval, aki pont az általam annyira keresett karjelzést viselte. Kiderült, hogy két darab van a birtokában, de egyiktől sem akart megválni. A sokadik találkozásunk alkalmával viszont elkövette azt a hibát, hogy megígérte: egyszer majd nekem adja. Ettől kezdve minden hétfőn, munkaidő után a nőtlenszálló bejáratánál vártam rá, abban bízva, hogy talán épp aznap jön el az én időm. Több mint egy évbe telt, mire beadta a derekát. Egyetlen kikötése volt csupán: többé nem szeretne velem a szálló előtt, hétfőnként, munkaidő után találkozni – rendezgette tematikus kollekcióját a hadtörténész végzettségű gyűjtő.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin április 14-én, pénteken megjelenő számában!)