Hitvallása az örök hűség

Borsits tábornok sokáig vidéki alakulatoknál szolgált, majd 1989. december elsejétől vezérkarfőnöki beosztásba került. A Varsói Szerződés épp megszűnőben volt, és már folytak a tárgyalások az első szovjet hadosztály hazautazásáról.

„Rendkívül szokatlan helyzet előtt álltunk. Az addigi támadó stratégiákat át kellett alakítanunk védelmi tervezetekké és fel kellett készülnünk a haza önálló védelmére" – vázolta a fő kérdésköröket Borsits vezérezredes.

A Magyar Köztársaság járatlan útra lépett, hiszen még csak sejteni sem lehetett, hogy mi fog történni, ha a szovjet csapatok elhagyják hazánkat. Ellenünk fordulnak, és az évtizedes kapcsolat ellenségeskedésbe lép át? Vagy az oly rettegett nyugat lép majd a magára maradott nemzet ellen?

Ám a rendszerváltozás felettébb békésen telt, és mint a tábornok megjegyezte, katonaként nem lehettek kétségeik. „A katona hitvallása az örök hűség az alkotmány és a haza iránt. A politikai kérdéskörökkel mi elvből nem foglalkoztunk, a mi feladatunk a haza védelme és az újonnan kialakuló helyzethez való alkalmazkodás volt"- mondta.

Ahogy arra a nyugállományú vezérezredes is rávilágított, nagyot fordult a világ, amikor megkezdődött a NATO Békepartnerségi Program. Az addigi ellenség szövetséges lett, és közös fellépést sürgetett az akkor fellobbanó délszláv válság kezelésére. Hazánk nagyot nőtt a Nyugat szemében, amikor jelentős szerepet vállalt az újonnan formálódó IFOR békefenntartó erőben.

A NATO-hoz való csatlakozásunk örömpillanatait felelevenítve Borsits tábornok csak egy fájó pontot emelt ki: vezérkarfőnöki ideje alatt az újonnan megalakult Magyar Honvédség 130 ezer fővel bírt, amelyet a következő évek diplomáciai tárgyalásai során le kellett csökkenteni 100 ezer főre.

Fotó: Szabó Lajos zászlós