Huszárvirtus

1914. december negyedike és tizenharmadika között Lengyelországban több magyar huszárezred is részt vett az orosz csapatokkal szembeni küzdelemben. Az összesen nyolcszázezer fős magyar sereg súlyos veszteségeket szenvedett az önfeláldozó harc során, de végül sikerült megállítani az ellenséget.

Vizi László Tamás történész, a Kodolányi János Egyetem rektorhelyettese emlékbeszédében felelevenítette Nagy Pál, Fejér megye és Székesfehérvár főispánjának akkori beszédét.

„Minden nemzet büszke a maga történelmére, mi, magyarok is méltán lehetünk a mienkre. Ez a büszkeség már magában véve is nagy nemzeti kincs, amely azonban csak akkor érvényesül igazán, ha okulásunkra használjuk. Ha így vizsgálódva végigtekintünk múltunkon, úgy kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a nemzetek nagy küzdelmeiben a nagy válságokban csak azok a nemzetek állták meg helyüket, melyek meg tudták őrizni nemzeti tradícióikat, volt ítélőképességük azokat felismerni, és volt fegyelmezettségük és lelkesedésük nagy emberek megbecsülésére. A történelem bizonyítja, hogy amikor a nemzeti erények a nemzetben fellángoltak, azt mindig hatalmas lendület és megerősödés követte" – hallhattuk.

Vizi László Tamás a limanowai csatával kapcsolatban kiemelte: feltűnően sok tiszt esett el az ütközetben, ugyanis személyes bátorságukkal, példamutatásukkal is lelkesítették katonáikat, miközben gyakran sodorták magukat életveszélybe. Hozzátette: az ütközet az oroszok visszavonulásával zárult és a csata egyfajta szimbólumává vált a magyar helytállásnak.

Az emlékműnél koszorút helyezett el többek között Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, Benda László ezredes, az MH 43. Nagysándor József Híradó- és Vezetéstámogató Ezred parancsnoka, dr. Murinkó Attila ezredes, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság, parancsnoki iroda vezetője, és Csaba Tibor alezredes, az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj parancsnokhelyettese.