Időutazás – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Nem kiránduláson vagyunk, bár a környezetet illetően annak is vehetnénk: dolgozni jöttünk, és mint később kiderült, mindent nagyon komolyan kell venni! Az erdei út végén marcona szovjet katona állja utunkat. Megrémülhetnénk, de szerencsére csak egy pléh „elvtárs" az, „aki" az objektum előtt megálljt parancsol. Mögötte egy felbőszült eb csahol. Bár moszkvai őrkutya is lehetne, de csak Leó, a hazai, kaukázusi jellegű négylábú veszi komolyan feladatát. Így fogad minket Kis-Moszkva. A beléptetés sem szokványos: az engedélyek, a személyazonosság ellenőrzése, majd aláírjuk, hogy saját felelősségre lépünk be. Nem vicces. Beszakadhatsz, leomolhat, rád eshet – és a portyázó vaddisznókat már csak halkan említi az őrség. A terület szigorúan őrzött, engedély nélkül nem látogatható.

Az utolsó szovjet katona 1990 márciusában hagyta el a Veszprém megyei mini poliszt, azóta a természet foglalja vissza szép lassan a hajdan hétköznapi élettől is zajló területet. A katonai létesítménynek két különálló, légmentesen zárható atomtároló adja a nevezetességét. Itt nukleáris tölteteket és rakétatartozékokat tároltak. A ma már üresen álló, szétrabolt teremben a sötétség az úr. A bejutás is nehézkes, a robosztus ajtó csak sokára adja meg magát, de végül feltárul. Mögötte hasonló kaliberű ajtó áll sárgára festve, ez már könnyebben nyílik, és bejutunk a tárolóba. Innen rozsdás vaslétra vezet le a mélybe. A nagy középső térből számos járat indul, géptermek, tárolók, elektromos helyiségek és számtalan szoba, iroda. Vészkijáratok – a tengeralattjárókról és hajókról ismert kör alakú ajtók – sorakoznak mindenfelé. Igazi labirintus! Cirill betűs feliratok mindenütt.


(További részletek a Magyar Honvéd magazin január 15-én, pénteken megjelenő számában!)