Ikerjáték

Szöveg: Révész Béla | 2016. április 27. 9:18

Egy tiszafüredi ikerpár úgy gondolta, jó lehetőség lenne szerepelni egy magyar filmben. Jelentkeztek hát a szereplőválogatásra, s bár csak egy szerep volt, mindketten megkapták, mondván, úgyis teljesen egyformák, forgathatnak egymást váltva.

Az ikerpár, Farkas Balázs és Farkas Gergő akkor még nem tudhatták, hogy egy világhírű produkcióban vesznek részt, pedig a Saul fia mindent megnyert, amit megnyerhetett. Hogy mi köze történetüknek a honvédséghez? Gergő részéről nagyon is sok. Jelenleg az ország egyetlen katonai középiskolájának, a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégiumnak a növendéke. Több százezren látták már a filmet, benne a Farkas-ikreket a címszerepben. A tiszafüredi fiúknak nem ez volt az első próbálkozása a mozi világában. Gergő a honvéd középiskola növendékeinek egyenruhájában ül velünk szemben, s emlékszik vissza a nem túl távoli kezdetekre.

– Szász János filmjének, a Nagy füzetnek a castingján vettünk részt. Oda kifejezetten ikreket kerestek, de végül nem mi kaptuk meg a szerepet. Már kezdtünk is megfeledkezni az egészről, amikor a Saul fia stábjától kaptunk egy e-mailt. Látták a Nagy füzet próbafelvételeit, és Budapestre hívtak egy hasonló mustrára, ami igazából nem is próbafelvétel volt, inkább fotókat készítettek rólunk, és beszélgettek velünk. Kis idő múlva újabb e-mail érkezett. Azt kérték, hogy döntsük el, melyikünk játssza a szerepet. Elegánsan visszadobtuk a labdát: döntsék el ők. Nagyon szimpatikus megoldást választottak: mindketten megkaptuk a lehetőséget. Snittenként cseréltünk, az egyik jelenetben Balázs szerepelt, a másikban én – meséli Gergő.

Az ikrek Nemes Jeles László rendezővel.

A forgatás kilenc-tíz napig tartott a fiúk számára, de nem folyamatosan. Egyszerre két-három napot dolgoztak. Kérdésünkre, hogy mitől féltek a legjobban, Gergő elmosolyodik.

– Eleinte volt bennünk egy kis félsz, hogy miként viszonyul majd ennyi felnőtt a gyerekszereplőkhöz, de ez hamar elmúlt. A stáb fiatalos és barátságos volt. Teljesen elfogadtak bennünket, és úgy kezeltek, mint a felnőtt kollégákat. Nemes Jeles László rendező a legapróbb részletekre is odafigyelt, mindenben a maximumra törekedett. Abban a jelenetben például, amikor Saul lemossa a fiát, a filmben nagyjából a mellkasom közepéig voltam kitakarva, ennyi látszott belőlem. Nemes viszont ragaszkodott hozzá, hogy még a körmöm is ki legyen sminkelve, mintha koszos lenne. A legjobb kapcsolatunk a főszereplővel, Röhrig Gézával alakult ki. Valószínűleg azért is, mert neki is kamasz gyermekei vannak, és a forgatás ideje alatt derült ki, hogy ikrei lesznek hamarosan, így egy kicsit apa-fiai viszony formálódott közöttünk. Nagyon elfoglalt és fáradt volt, de a közös jeleneteknél mindig foglalkozott velünk – idézi fel a forgatás napjait Gergő.

A Saul fiáról már írt a Magyar Honvéd.

A film témájának súlyossága, majd a forgatás végeredménye persze felveti a kérdést, hogyan viszonyul a mondanivalójához egy tizenéves fiatal, aki addig valószínűleg nem a holokauszt tanulmányozásával töltötte idejét. Farkas Gergő szerint a forgatás (legalábbis számukra) nem okozott komoly megpróbáltatást.

– Részletekbe menően nem beszélgettünk a filmről senkivel. Váltottunk szót róla, megkaptuk a forgatókönyvet, tehát ismertük, miről szól, de nem ástuk magunkat bele mélyebben. Természetesen tudtunk a holokausztról és Auschwitzról, de soha nem hallottunk még előtte a Sonderkommandóról. A forgatás alatt és után azonban felébredt bennünk a kíváncsiság, és elkezdtünk részletesebben utánanézni a témának. Munka közben nem gondolkodtunk ezen. Amint elindult a kamera, tudtuk, hogy mindenki szerepet játszik, így kellemetlen élményünk sem lehetett. Bár amikor a sötét pincében forgattunk, a hidegben, a „hullák" között, az egy kicsit nyomasztó volt… – jegyzi meg az ifjú diák.

Farkas Gergő az Oscar-díj másolatával és a polgármesteri elismerő emlékéremmel, amelyet Tiszafüred önkormányzatától kapott.

A Saul fia gyakorlatilag tényleg minden díjat megnyert, amit lehetett. A legnagyobb szakmai értéket ezek közül természetesen az Oscar képviseli, amely az utolsó állomása volt egy olyan diadalmenetnek, amilyet magyar film még nem nagyon mondhatott a magáénak. A forgatáson ugyan ennek semmi jele nem volt még, de a készülő alkotás kiemelkedő volta már ott is megmutatkozott.

– Elképesztően profi volt a stáb. Mindenki megszállottként dolgozott. Látszott, hogy valami nagy van születőben, de akkor és ott álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ez lesz belőle. Mi csak örültünk, hogy szerepelhetünk benne; a legfárasztóbb a két felvétel közötti várakozás volt. Dehogy sejtettük még, hogy ekkora menetelés vár majd a kész filmre. Aztán elkezdett hullani a díjeső. Az Oscar-jelölést az internetről tudtuk meg, akkor már a legnagyobb esélyesként emlegették a kategóriájában. Budapesten élőben néztük az átadást, a stábbal együtt. Mindenki beszélgetett, folyamatos volt a háttérzaj. Aztán amikor elérkezett a boríték kinyitásának pillanata, síri csend támadt. Hátborzongató pillanat volt. Elhangzott a mondat: „And the Oscar goes to… Son of Saul", és akkor mintha felrobbant volna minden, olyan hangorkán tört ki – emlékszik a címszereplő.

Gergő a katonaság mellett kötelezte el magát.

Azt gondolnánk, hogy aki egy ilyen utóéletű filmben bármilyen szerepet vállal, az országgal-világgal büszkén tudatja, milyen sikernek lehetett a részese. Farkas Gergő a forgatás után felvételizett a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégiumba, de senkinek nem szólt róla, hogy a néhány hónapja mozikban futó és díjhalmozó Saul fiához bármi köze lenne. A dolog akkor derült ki, amikor az iskola a holokauszt nemzetközi emléknapján vetítést szervezett a diákoknak. A növendékek döbbenten ismerték fel saját társukat a vásznon, aki éppen betegen feküdt otthon, így jobb híján a közösségi oldalon kezdtek záporozni a kérdések: „Gergő, ez tényleg te vagy?"

– A katonai középiskola teljesen új közeg volt a számomra. Nem akartam, hogy bárkit, legyen az tanár vagy diák, befolyásoljon az, hogy a legsikeresebb magyar filmben szerepeltem. Soha nem voltam felvágós gyerek, szerencsére azóta is ugyanúgy kezelnek, ahogyan eddig. Negatív visszajelzést egyébként nem nagyon kapunk. Látok persze a közösségi oldalakon becsmérlő kommenteket a film kapcsán, de engem személyemben senki nem bántott – hangsúlyozza Gergő.

A sminkszobában.

A Saul fia sokak előtt, akiknek valamilyen formában szerepe volt a létrehozásában, ajtókat tárt szélesre. Van, aki kihasználja majd ezt, van, aki nem. A főszereplő Röhrig Géza például határozottan kijelentette, színészként nem kívánja ki- és felhasználni a hirtelen jött népszerűséget, mással szeretne foglalkozni a jövőben. Farkas Gergő hasonlóan gondolkodik.

– Balázs Tiszafüreden maradt, ott folytatta az iskolát, ott fog érettségizni. Azután szeretne valamilyen formában a film közelében maradni, még ha nem is színészként. Én másképpen döntöttem. Ha valamilyen produkciótól megkeresnek, akkor megfontolom, de önszántamból nem megyek utána. Elköteleztem magam a katonaság mellett. Terveim szerint, ha itt végzek, a diplomát orvosi egyetemen fogom megszerezni, azután visszakanyarodom a honvédséghez, ahol egészségügyi területen szeretnék dolgozni. A katonai pályát mindig is igazi kihívásnak tartottam, a honvéd középiskolában pedig az első pillanattól kezdve jól érzem magam. Teljesen egymásra vagyunk utalva. Itt születnek az igazi barátságok – zárja a beszélgetést a Kratochvil diákja.