Jelenkorunk főnix-madara

Szöveg: Takács Vivien | 2016. január 17. 7:51

„A tábori tüzérség, avagy jelenkorunk főnix-madara” címmel tartott előadást a napokban dr. Gulyás Géza alezredes a Mindenki Hadtudománya Szabadegyetem idei első programján Budapesten, a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban.

A Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökség kiemelt tüzér referense előadásában a kezdetektől az első- és második világháborún, valamint a jelenen át egészen a közeli és távoli jövőig mutatta be a tűzfegyverek fejlődését. Mint megtudtuk: az ágyúk a XIV. század közepétől váltak ismert és elfogadott fegyverré. Egyes források szerint 1453-ban egy magyar származású ágyúöntő mester ágyúja bombázta le Bizánc falait. A tüzérség azonban önálló fegyvernemmé csak a XVII-XVIII. században vált, amikor hazánkban a Rákóczi szabadságharc zajlott. Az első, valóban harci értékkel bíró tábori tüzérsége Nagy Frigyesnek volt 1759-ben.

Gulyás Géza elmondta: az első világháborúban az ágyúkon kívül elterjedtek a lövegpajzsok és az aknavetők, valamint megjelent a légvédelmi- és páncéltörő tüzérség is. A korábbi évekhez képest 1917-re a veszteségek 77 százalékát már a tüzérség okozta, és csak 10 százalékot más tűzfegyverek. A második világháború nem hozott nagy változást, azonban a technika továbbra is rohamosan fejlődött: többek között megjelentek a sorozatlövők is.

Gulyás alezredes előadása végén a környező és távolabbi országok tüzérségéről beszélt. Érdekességként elmondta, hogy India rendelkezik a legnagyobb darabszámú tüzérséggel, valamint, hogy az oroszok a rakéták elrettentő erejére fektetik a fő hangsúlyt. Utolsó diáival a távoli galaxisba repítette a hallgatóságot, ahol megtudtuk, hogy a meglévő tűzeszközök és vezetési rendszerek fejlesztése mellett hangsúlyt fog kapni az az elektromos ágyú, amelyek az elméletét már ismerik a szakértők.

Öt éve, minden hónap második csütörtök délutánján a hadtudományé a Stefánia Palota Gobelin terme. Februárban a magyar katonai nyelvezet fejlődése lesz a téma.