Kárpáti harc

Szöveg: honvedelem.hu | 2015. április 6. 17:38

Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

„A háború elérkezett hozzánk" − írta meg a Pesti Hírlap. „Bátran a szemébe kell néznünk. Míg csak távoli mezőkön folyt a véres küzdelem, s a mi külön magyar földünket nem taposta ellenség lába, addig tán menthető volt, hogy az emberek nagy része nálunk csak a közönyös újságolvasónak könnyű szerepét játszotta a nagy eseményekkel szemben. De napok óta az orosz haderő túlnyomó része ráfeküdt a Kárpátok bérceire, hogy áttörje a magyar vitézségből és a német erőből font védelmi vonalat. Az áttörés eddig még nem sikerült. És nem is fog. De itt az ideje, hogy a magyar közvéleménynek alvó része is fölébredjen kötelességeinek tudatára s megértse ennek az orosz betörési kísérletnek tulajdonképpeni célját és jelentőségét, hogy aztán minden fegyvert bíró férfi siessen a saját kötelességének harcterére. Az oroszoknak ama frontváltoztatása, hogy legfőbb támadásaikat nem nyugat felé irányítják többé, ahová pedig a franciák és angolok kölcsönpénze parancsolta őket, hanem Magyarország ellen fordítják, kétségkívül a legfontosabb eseménye most a világháborúnak."

Eközben Németországban Bismarck születésének századik évfordulóját ünnepelték, amiről így számolt be a napilap publicistája: „Mintha maga a világtörténelem szelleme kapcsolta volna az események rendjét messze világító szimbolikus jelvénybe, úgy hat reánk, hogy a holnapi április 1-jén ünneplik meg a németek Bismarck Ottó, a nagy kancellár születésének százados fordulóját. Azt lehetne mondani, hogy az a kolosszális harc, amelyben a németség saját fegyveres hatalmát egész sor nagyhatalommal méri össze, maga a legszólóbb tanulság Bismarck nemzeti hivatásáról, a legdöntőbb bizonyság is a világtörténelmi alkotásának, a mai német birodalomnak létjogáról, életértékéről és jövő rendeltetéséről. A háború tüzének világrészekre terjedő lobogása, ez a holnapi napra ünnepi transzparensnek látszik, mely sugárzó fénybe állítja korára való hatását, egyszerre bevilágítja érdemeinek sorozatát, mindazt az óriási szervezőmunkát, mellyel nemzetét anyagi és erkölcsi tekintetben egyaránt fölemelte. Mit jelentett a világnak, mit jelentett különösen Németországnak, most látjuk minden tűzpróbáját. A világ bizonyíthatja, hogy alkotásainak érces szilárdsága tizenhárom próbát is győzelmesen kiáll."

A Népszava a nyugati front híreiből is szemlézett: „Megállás nélkül, szüntelen folyik a véres harc nyugaton is. Szárazföldön, vízen és a levegőben egyaránt folyik a pusztító küzdelem. Döntő jelentőségű harcokra azonban még nem került sor. A német és a francia jelentés csak apróbb szárazföldi csatákról számolt be. Ezzel szemben azonban a levegőben élénkebb tevékenység látszik. A németek ismét bombázták Reims városát, Belgium keleti részén (…) hatalmas küzdelem indult meg. Angol pénzügyi körök véleménye szerint a háború ősznél tovább nem tarthat, pénzügyi okok miatt. Angliában ismét egymillió bányász sztrájkja kísért."

Kiderült az is, hogy „(…) közvetlenül Varsó körül ismét élénkülni kezd a harctér. Az oroszok itt is támadásba mentek át. Pár nap előtt a Bzurát akarták átlépni, de kudarcot szenvedtek, most azt jelentik, hogy a Ravkán tettek átkelési kísérletet, de itt sem boldogultak. Úgy látszik, itt a varsói övezetben fognak újabb nagyobb akciót kifejteni, miután a memeli betöréssel felsültek. Ennek a betörésnek az volt a célja, hogy a németeknek észak felől a Varsóra való nyomását enyhítsék. Ebből a célból léptek a memeli betöréssel egy időben erős offenzívába keleti Poroszország délkeleti és keleti határainál. De sem itt, sem ott nem értek célt. Memelből kiverték őket, a Tilsit felé vett előrenyomulás is azzal végződött, hogy a német csapatok újra elfoglalták Tauroggent és Skadvilye irányába kergették őket. Augusztov körül − Krasznopolnál − és lejjebb, délnyugatnak pedig jelentős vereséget szenvedtek."