Katonák és zenészek

A szerző által leírtakkal tökéletesen egybecseng dr. Benkő Tibor vezérezredesnek a „fegyvernemre" vonatkozó álláspontja: „A katonazenészi hivatás különös kettősségében ott él a fegyelmezett katona és a művészi érzékenységű muzsikus ötvözete. A zenekarok tagjai elsősorban művészetükkel járulnak hozzá a haza védelméhez. A társadalom számára a legérzékletesebb módon, a zene nyelvén fogalmazzák meg a hazaszeretet, a hazáért tenni akarás és elhivatottság érzését."

A Honvéd Vezérkar főnökének gondolatait a Légierő Zenekar – Szolnok tavaly augusztus elsejei hatállyal kinevezett karmestere, Molnár János őrnagy a maga és kollégái több évtizedes katonazenészi tapasztalatával is alátámasztotta.

A fentiekből pedig egyenesen következik, hogy a zenekar leendő tagjainak is ennek a kettős követelményrendszernek kell megfelelniük.

– A felvételi eljárás során döntő a professzionális szakmai tudás. Leendő kollégáinktól ezért legalább konzervatóriumi, vagyis zeneművészeti szakközépiskolai végzettséget várunk el. A katonai pálya vonzerejét azonban az is bizonyítja, hogy az üres beosztásokra kiírt pályázatainkra egyre többen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett diplomájuk bemutatásával jelentkeznek. A szakmai meghallgatásukon először egy, a számukra teljesen ismeretlen történelmi induló, valamint koncertfúvós zenekari anyag eljátszását kérjük – kottából olvasva, két perc felkészülés után. Ezt követően pedig meghallgatjuk azt a zeneszámot, általában egy szólóművet, amivel a jelentkező a felvételre készült. Mivel feltételezzük, hogy ezt a számot már alaposan begyakorolta, ezért ennek az előadásmódjából a jelölt zenei tehetségét, stílusát nagyon pontosan meg lehet ítélni. A magát profinak tekintő katonazenésznek egyébként az indulók könyvében szereplő hatvanegynéhány számból legalább negyvenet kotta nélkül, „álmából felébresztve" is el kell tudni játszani – jegyezte meg az őrnagy.

A katonai alkalmassági vizsgálatra csak a szakmailag minden szempontból megfelelt jelentkezőket küldik el. Kecskeméten aztán az is kiderül, hogy a szakmájában kiválóan teljesítő zenész képes lesz-e elviselni a katonazenészekre nehezedő fizikai és pszichés terheléseket.

A fentieket aztán még nyugodtan „megszorozhatjuk" a szélsőséges időjárás viszontagságaival. Könnyebbségnek számít, hogy pár éve szabályozták a zenekarok téli igénybevételének feltételeit: mínusz három fok alatt nem kell játszaniuk. Egyébként sincs sok értelme, hiszen ilyen hőmérsékleten a rézfúvós hangszerek a belsejükbe jutott párától az első, pár perces szünetben azonnal befagynak.

A huszonhat tagú szolnoki zenekar huszonnégy zenész beosztású katonája közül többen két-három hangszeren is játszanak. A karmester-helyettes Márki Sándor százados, a szólamcsoportokat pedig hat szólamvezető irányítja. A helikopterbázis parancsnokának közvetlen alárendeltségébe tartoznak. Igénybevételüket a város tíz kilométeres körzeténél nagyobb távolságra lévő katonai rendezvényekre az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka rendelheti el, a civil programokon történő fellépésükhöz pedig a honvédelmi miniszter engedélye szükséges.

– Elfoglaltságunk, munkánk nagyon nehezen tervezhető előre. Tulajdonképpen minden évben csak három biztos fellépésünk van: a tavaszi és az adventi koncertünk, valamint a szeptemberi szolnoki katonazenekari fesztivál. Az összes többi feladatot évközben kapjuk meg. Nagyon sok hétvégénk foglalt, hiszen a falunapok, a városi rendezvények többségét általában ekkor tartják. Fellépéseink nagy része ugyanakkor szezonális jellegűnek tekinthető, tavasztól a tél beálltáig van a legtöbb munkánk. Tavaly október 23-ig például tizenkét, egymást követő hétvégén dolgoztunk. Viszont talán ez a sokrétűség is hozzájárul ahhoz, hogy ennyire szeretjük a munkánkat. A protokoll rendezvényeken – elöljárók fogadása, koszorúzások, megemlékezések, temetések – feszes katonaként, díszelgő alegységként kell megjelennünk; művészeti feladatainkat – koncertek, katonazenekari fesztiválok, gyepshow-k – pedig örömzenének tekintjük. Ugyanakkor lehetőségünk van arra is, hogy önmagunknak szervezzünk programokat. Minden esztendőben kitűzünk magunk elé egy célt, a tavalyi például az ifjúság éve volt számunkra. Ennek keretében tizenhét szolnoki és megyebeli középiskolában adtunk interaktív ifjúsági hangversenyt. A katonakultúrát igyekeztünk – egy kicsit toborzó céllal is – a zene eszközeivel bemutatni a diákoknak. Először a témához illő zenei aláfestés mellett beszélgettünk például a történelmi zászlók és az eskü jelentőségéről, majd néhány népszerű pop- és filmzenét adtunk elő. A gyerekek vezényelhettek és a hangszereket is kipróbálhatták. Ezek a remek hangulatú koncertek ismét bizonyították számunkra, hogy jó programokkal a Z generáció (a 2000 után születettek) tagjai is megszólíthatók, értelmes célok érdekében még az okostelefonjaikat is képesek letenni – mondta a karmester.

A Szolnoki Helyőrségi Zenekar 1969-ben alakult az egykori Kilián György Repülőtiszti Főiskola keretein belül azzal a céllal, hogy a légierőt népszerűsítse. Jelenlegi feladatuk az állami és katonai ünnepségek teljes körű zenei szolgálata, évente 150–180 katonai és civil rendezvényen vesznek részt. Az elmúlt évtizedekben Európa szinte valamennyi országában szórakoztatták a közönséget. 2017 augusztusában pedig Kazahsztán fővárosában, az Astana Expón képviselték a Magyar Honvédséget.

Hangversenyeiken a hazai és külföldi kortárs zeneszerzők művei mellett szívesen játszanak hagyományos, illetve klasszikus fúvószenét, szimfonikus átiratokat, Big Band zenét, sőt templomi hangversenyeken is többször közreműködött az együttes.

* * *

A zenekar karmester-helyettese, Márki Sándor százados nemcsak kiváló hangszerelő, de zeneszerzőként is maradandót alkotott. Ő írta többek közt a szárazföldi erők indulóját, az alaki szabályzatban is szereplő Szent Korona indulót, az altiszti kar Őrmester Úr című hivatalos indulóját és Szolnok város indulóját, a Jászkunságban születtem című alkotást.

* * *

Molnár János őrnagy hétéves korában szerette meg a hangszereket. A füzesabonyi zeneiskolában először furulyán játszott, majd trombitára váltott, a miskolci zeneművészeti szakközépiskolába viszont tubásként vették fel. Vonzotta a könnyűzene is, de csak ritkán mert elmenni egy-egy koncertre, mert akkoriban a konzervatórium tanárai nem néztek túl jó szemmel a rockzenéért rajongó diákokra.

A Zeneművészeti Főiskolára „első nekifutásra" felvették, harmadévesként pedig félállásban már oktatott is. Tanulmányait azonban derékba törte egy bukás: testnevelésből nem teljesítette az előírt óraszámot, ezért félévismétlésre kötelezték. Édesapja viszont nem engedte, hogy csak úgy tengjen-lengjen otthon, be kellett vonulnia katonának. Remek kollektívába, az egri helyőrség zenekarába került, társai folyamatosan kapacitálták, hogy maradjon köztük. A főiskolát már továbbszolgáló őrmesterként fejezte be.

Négy szólóművet rögzített vele a Magyar Rádió, közülük az egyik ősbemutató volt. Tagja volt az egri szimfonikusoknak és a színház zenekarának, több mint tíz évig muzsikált a Szolnoki Szimfonikus Zenekarban, hosszú éveken át tanított zeneiskolákban. A Légierő Zenekar – Szolnok karmesterének, őrnaggyá történő előléptetésével egyidejűleg, 2017. augusztus elsejei hatállyal nevezték ki. Céljai között szerepel, hogy minél szélesebb rétegekhez eljuttassa a katonazenét, minőségi kultúrát közvetítsen, ápolja a korábbi karmester, Fejes István őrnagy által vezetett zenekar örökségét.

Szerencsésnek vallja magát, mert dr. Koller József dandártábornok – aki ifjú korában szintén zenélt – maximálisan támogatja a magasan képzett, motivált művészek alkotta kollektíva munkáját.

Fotó: a szerző és archív