Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Kiállítják Klapka György díszszablyáját Nyíregyházán

Szöveg: honvedelem.hu / MTI |  2015. március 11. 17:16

Az 1848/49-es szabadságharc hőseire emlékezve Klapka György egykori honvédtábornok díszszablyáját és a 48. szabolcsi honvédzászlóalj híres lobogóját is kiállítják március 15-én, vasárnap  a nyíregyházi Jósa András Múzeumban.

Babolcsi Andrea, az intézmény múzeumpedagógusa, régésze az MTI-nek elmondta, hogy a nemzeti ünnepen a Föl a zászlóval magasra címet viselő kiállításra a budapesti Hadtörténeti Múzeumtól kapják meg Klapka Györgynek, a komáromi vár egykori hős védőjének szablyáját.
A pengéjén aranyberakásos törökös motívumokkal díszített fegyver a fővárosi múzeum féltve őrzött, legnevezetesebb, legbecsesebb emléktárgyai közé tartozik, Damjanich János tábornok szablyájával, Kiss Ernő szolgálati atillájával, az 5. huszárezred 1806-os ezredzászlójával és Farkas Bertalan űrruhájával együtt.
A nyíregyházi kiállításon látható lesz a 48. szabolcsi honvédzászlóalj zászlója is.

Az akkori, 120 ezer lakosú vármegye – mint azt a történészek megállapították – erőn felül vette ki részét az 1848/49-es szabadságharcból. A honvédsereg alakulataiban legalább 5000 katona szolgált Szabolcsból, a térség iparosai pedig fegyverekkel, ruházattal és élelemmel látták el őket. Lovakat is tenyésztettek, amelyek a honvédhuszárokat segítették a lovas ütközetekben.
A 48. szabolcsi honvédzászlóalj 1848 szeptemberében tett esküt a vármegye akkori székhelyén, Nagykállóban. A csapat lobogóját a főispán felesége, Dégenfeld Imréné Beck Paulina adományozta a honvédeknek, és neki tettek ígéretet a szabolcsi katonák, hogy érdemkoszorúkkal feldíszítve hozzák vissza lobogójukat a harcokból. A zászlóalj október 30-án vette fel hivatalos nevét, az első igazi megmérettetése 1848. december 30-án volt, a móri csatában. A legnagyobb győzelmét pedig 1849. július 2-án aratta Komáromban.
A világosi fegyverletételkor a zászlót a szabolcsi Gáva település szülötte, Rakovszky Sámuel honvédezredes a ruhája alá rejtve menekítette ki a táborból, majd Krasznay Péter honvédhadnagy adta át Baktalórántházán Dégenfeld Imrénének, aki a büntetést kockáztatva is megőrizte az utókornak.