„Kincsek” a múltból
Szöveg: B. Á. | 2014. szeptember 27. 13:42Az első világháború kitörésének 100. évfordulója kapcsán a közgyűjtemények felhívásokkal fordultak a lakossághoz, hogy segítségükkel felmérjék és összegyűjtsék a Nagy Háború során keletkezett, néha szekrények és padlások mélyén „lapuló” leveleket, rajzokat, fényképeket, iratokat és naplókat.
2014 augusztusának végén a katonai jellegű hagyatékok első számú gyűjtőjének, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak a birtokába került − Bíró Ákos, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatócsoportjának külsős kutatója révén − egy körülbelül másfél doboznyi, eredeti és másolt iratokból álló első világháborús anyagcsoport, melyet megmentője egy általa 1928-ban írott levél tanúsága szerint eredetileg is a hadilevéltár részére kívánt átadni.
A végül a HM HIM Hadtörténelmi Levéltárában elhelyezett iratanyag − dr. Tóth Elemér m. kir. népfelkelő százados és dr. Tóth Imre m. kir. népfelkelő (tüzér) hadnagy családi hagyatéka − négy alakulattal kapcsolatban is tartalmaz világháborús iratokat: ezek a m. kir. 6. honvéd (és népfelkelő) gyalogezred III. hadtápzászlóaljának és pótzászlóaljának, a m. kir. 19. honvéd gyalogezred I. tábori zászlóaljának, illetve a m. kir. 41. hegyi tüzérosztály pótszakaszának 1914−1918 közötti tevékenységébe engednek bepillantást. Mivel a hadtápzászlóalj és a tüzérpótszakasz tekintetében a levéltár eddig nem rendelkezett iratokkal, a fenti anyag értéke felbecsülhetetlen; ám a másik három iratcsoport is jelentősen gazdagítja a már meglévő gyűjteményt.
Dr. Tóth Elemér és dr. Tóth Imre most előkerült hagyatéka újra előtérbe helyezi a cs. és kir. „közös" hadsereg, illetve a m. kir. honvédség mögött csak a haderő harmadik vonalát képviselő, mára talán kicsit elfeledett m. kir. népfelkelés tisztjeit és katonáit. A háború előtti tervek szerint a tartalékos szolgálatból már „kiöregedett", illetve katonai kiképzést korábban egyáltalán nem kapott egyénekből álló alakulatoknak csak a harctérre elvonuló „közös" és honvédcsapatok helyett és mögött, helyőrségi (és megszálló) feladatokat kellett volna ellátniuk, ám a hadi helyzet romlása miatt végül zömmel őket is az arcvonalakra vezényelték, ahol többségükben megállták a helyüket. Például az 1876-ban Szeged környékén született dr. Tóth Elemér is; a korábbi tartalékos hadnagy 1914-ben már Budapesten mint magánhivatalnok dolgozott, amikor július 30-án behívták népfelkelő-szolgálatra. Ő augusztus végén a harctérre vezényelt m. kir. 6. népfelkelőezred pótlására létrehozott 6/III. hadtápzászlóaljhoz került. Az ilyen típusú alakulatok csak három századból álltak, amelyek harcra kevésbé alkalmas emberekkel lettek feltöltve és gyenge, elavult, hiányos fegyverzettel, illetve felszereléssel voltak ellátva. Ennek ellenére 1915-ben részt vettek Bosznia-Hercegovina védelmében, majd Szerbia megszállásában.
Dr. Tóth Elemér végig kiváló teljesítményt nyújtott szakasz-, majd századparancsnokként; minősítései szerint komoly, öntevékeny, megbízható tiszt volt, aki jó kiképzőtisztnek is bizonyult: tudott fegyelmet tartani, ám emellett alárendeltjeire is igen jó befolyással volt. A háborút végül a m. kir. 19. honvéd gyalogezred I. zászlóaljának századparancsnokaként fejezte be az olasz fronton m. kir. népfelkelő századosként; „az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának és kitűnő szolgálatának elismeréséül" megkapta a „Katonai Érdemérem" bronz fokozatát, illetve a „Károly Csapatkeresztet".
Dr. Tóth Imre m. kir. népfelkelő (tüzér) hadnagyról kevesebbet tudunk, ám a fennmaradt irathagyatéka katonás precízségről tanúskodik. Ő később, az 1920-as években Pest vármegye árvaszéki ülnöke lett, és 1928-ban tárgyalt is a m. kir. Hadtörténelmi Levéltár akkori vezetésével a megmentett iratanyag elhelyezéséről. Ez azonban akkor valamiért meghiúsult. Annál nagyobb az öröm, hogy az anyag a II. világháborút is „túlélve", 86 év után most végre a megfelelő helyre került, és az érdeklődők számára is hozzáférhetővé vált.
Fotók: a szerző felvételei
