Koszorúzás a debreceni hősök emlékére

A Nagysándor József vezette I. hadtest és a Paskevics herceg által vezetett cári orosz főerők között, 1849. augusztus 2-án Debrecen térségében zajlott le a forradalom és szabadságharc utolsó ütközeteinek egyike. Az ütközetben elesett katonák jó részét a debreceni Hősök temetőjében temették el, rájuk emlékeztek most.

Megemlékező beszédében Csákvári Sándor, az „Elfeledett emlékezet" Háborús Kegyeleti Kutatócsoport kutatásvezetője rávilágított arra, hogy az I. hadtest oltalmazó feladatot kapott Debrecennél, miközben hátuk mögött a Görgei vezette feldunai hadsereg másik kettő hadteste bántatlanul vonulhatott el a már korábban kijelölt Szeged-Arad-Temesvár összevonási háromszög irányába. Kudarcról tehát nem beszélhetünk.

„Civilként is, katonaként is kötelességünk megemlékezni azokról, akik esküjükhöz híven, akár többszörös túlerővel szemben is minden elvárhatón túl teljesítettek! Hősi halottaink kapcsán pedig fontos megállapítanunk, hogy az hal meg, akire, vagy akikre nem emlékeznek! Az itt nyugvók előtt, beleértve azt is, hogy a halott katona tovább már nem ellenség, Debrecen polgárai, katonái rendszeresen tiszteletet adnak és emlékeznek! Legyen ez így a továbbiakban is!" – zárta beszédét Csákvári Sándor.

Az ünnepi beszédet követően Szloszjár Balázs dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka, valamint a város, a társfegyveres és a civil szervezetek képviselői koszorúkkal rótták le kegyeletüket.