Közös erővel – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2020. május 18. 14:24Az első világháború alatt az Isonzó menti harcokban elesett magyar katonák hősiességének és áldozatvállalásának emléket állító mementó készül az összecsapások egyik ikonikus helyszínén, a ma Szlovéniához tartozó Nova Gorica városának közelében.
Az első világháború idején az Isonzó folyó térsége rendkívül véres ütközetek helyszíne volt. A Júliai-Alpok és az Adriai-tenger közötti 64 kilométer hosszú frontszakaszon több mint két évig tartottak a harcok. 1915 júniusától 1917 szeptemberéig az olasz haderő összesen tizenegy nagyobb csatában próbálta az Osztrák–Magyar Monarchia csapatainak védelmét áttörni és előbb Trieszt városát, majd távolabbi célként a dunai birodalom belső területeit elérni. Ezek a kísérletek azonban rendre kudarccal végződtek; a támadók a hatalmas áldozatokkal járó tömegrohamok eredményeként csupán alig néhány kilométert jutottak előre.Kivívott elismerés
Az Isonzó menti hadműveletekben főszerepet vállaltak a magyar katonák a közös hadsereg hazánk területéről kiegészített, valamint a honvédség alakulatainak tagjaiként. Honfitársaink szinte mindig a legveszélyeztetettebb, legtöbb áldozatot követelő frontszakaszok valamelyikén harcoltak. Ez magyarázható azzal is, hogy a soknemzetiségű Monarchia hadvezetése – az osztrák tartományokból verbuválódott németajkúak, valamint a bosnyákok mellett – a magyarokat tartotta a legmegbízhatóbb, legkiválóbb, legharcedzettebb katonáknak.
Az Isonzónál több százezer magyar esett el vagy sebesült meg. Az ott vívott csaták az első világháború európai hadszínterein már 1914 vége óta jellemző állóháború jegyében zajlottak, nagyrészt hegyi terepen. Ennek következtében a konfliktus során mindvégig mellékhadszíntérnek számító olasz front ezen szakaszán is anyagcsaták fejlődtek ki, melyek a védőktől és a támadóktól egyaránt sok áldozatot követeltek. A döntést végül a Központi Hatalmak 1917. októberi győzelme hozta meg. Az olaszok által csak caporettói csodának (il miracolo di Caporetto), a német és osztrák–magyar irodalomban karfreiti áttörésnek (Durchbruch am Karfreit) vagy tizenkettedik isonzói csatának nevezett nagyszabású hadművelet jelentős hadászati sikert hozott, de döntően nem változtatta meg a hadszíntéren kialakult helyzetet, hiszen az olasz hadsereg ezután is lekötötte a Monarchia fegyveres erejének jelentős részét. Mindazonáltal a diadalt követően az isonzói frontszakasz stratégiai jelentősége megszűnt.
További részletek a Magyar Honvéd magazin május 15-én megjelent számában!
