Küldetés-orientáltan

Két igen nagy szakterületet fog össze az újonnan létrejött szervezet, ráadásul a kapcsolódások ellenére két különböző irányzatról beszélünk. Miként lehet a kiképzést és a doktrínák világát egymással párhuzamosan, egymást erősítve összehangolni?

Egy szervezet csak akkor erős, ha alkotóelemei, az osztályok, a részlegek és az ott dolgozó szakemberek önállóan is erős alapot biztosítanak ehhez. A mi esetünkben két szervezet fúziója történt meg, ami még erősebbé teheti a külön-külön is széles területet átfogó alakulatot. A két terület egymástól egyáltalán nem idegen, hiszen egymásra épülnek, mintegy rendszert alkotva egy még nagyobb szervezet, a Magyar Honvédség részeként. Hangsúlyozom: nem egy önálló katonai szervezetként kívánom vezetni az MH Kiképzési és Doktrinális Központot. Eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom: sok kiváló szakemberrel dolgozom együtt, akik jelen pillanatban is teszik a dolgukat, és nemcsak a napi munkában jók, hanem önállóan képesek például egy nemzetközi konferencia előkészítésére és levezetésére is. Nagyon fontosnak tartom az önállóságot, a kezdeményezőkészséget ezen a szinten. Itt már nem várhatjuk senkitől, hogy megmondják, mit csináljunk, hiszen a kiképzés területén mi vagyunk a legfelsőbb szinten. Jó példa erre a NATO doktrinális munkacsoportjának közelmúltban megtartott ülése. A kollégák olyan alaposan előkészítették, hogy vezetőként szinte úgy éreztem: ezzel semmi munkám nem volt. Ugyanakkor pontosan tudom, mekkora erőfeszítést jelentett számukra mindez. Persze mindig nyílik némi lehetőség arra, hogy egyszerűsítsünk, könnyebbé tegyük az életünket, azonban ezek a szakemberek jó alapot biztosítanak ahhoz, hogy akarjunk és tudjunk is fejlődni. Ami a két szervezet egyesítését illeti, több NATO-, illetve partnerországban működik kiképzési és doktrinális szervezet, úgynevezett TRADOC (Training And Doctrine Command). A közeljövőben fel kívánjuk venni velük a kapcsolatot, kérve: adják át működési tapasztalataikat, hogy képesek legyünk beilleszkedni mind a hazai, mind a nemzetközi környezetbe, természetesen figyelembe véve az itthoni adottságokat. Az lenne az ideális, hogy ha kimondjuk a TRADOC szót, mindenki ugyanazt értse alatta, és tudja, mit is jelent.

Melyek az elsődleges elvárások a Kiképzési és Doktrinális Központtal szemben a kiképzés terén?

Semmilyen haderő nem létezik kiképzés nélkül, de most, hogy Afganisztánban rövidesen befejeződik az ISAF missziója és felszabadulnak a csapatok, a NATO-n belül is egyre inkább a kiképzésre terelődik majd a hangsúly. Az országvédelmi feladatokat is nemzetközi környezetben képzeljük el: nélkülözhetetlen a hazánk és szövetségesei közötti interoperabilitás. A felkészítés ugyanakkor alapvetően a műveleti szerepvállalásra épül. A NATO az ETEE (Education Training Exercise and Evaluation) iránymutatásában tételesen rögzíti, mit vár szövetségi szinten, illetve a tagállamoktól, partnerektől. A 2012-es Connected Forces Initiative messzemenően támogatja az ebben foglaltakat, illetve külön kéri és felhatalmazza a nemzeteket a közös szervezésre, a közös gyakorlatokra. Ismétlem: a kulcsszó, a fő elvárás szövetségi szinten az interoperabilitás. Hogy konkrét példát mondjak, a NATO önmaga is szervez gyakorlatokat, de emellett arra buzdítja a tagállamokat: a sajátjaikat is próbálják meg úgy alakítani, hogy azok valamilyen formában kapcsolódhassanak a nagyobb szövetségi rendezvényekhez. Az összekapcsolódásról pedig – az adott gyakorlat témájától függően – a Transzformációs Parancsnokságon (Allied Command Transformation, ACT) születik döntés. Ennek szellemében a jövő évi Trident Junction gyakorlathoz mi is kapcsolódunk majd a Brave Warrior gyakorlattal, amelyre hét országot hívtunk meg. De ugyanígy említhetem a V4-es együttműködést, illetve a közös kiképzési katalógus kidolgozását, amelyet Magyarország vállalt el, és a nyáron kezdünk el tárgyalni róla.

Irakot és Bosznia-Hercegovinát megjárt katonai vezetőként milyen elképzelései vannak a missziós tapasztalatok kiképzésbe történő beépítéséről?

A bizalom kiépítését tartom a legfontosabbnak. A bizalom a mindennapi életben is nagyon fontos, de amikor misszióban szolgálunk és minden pillanatban egymásra vagyunk utalva a túlélés érdekében, elengedhetetlen a megfelelő bizalom kialakulása és megszilárdulása a parancsnokok és a beosztott katonák között. A kiképzésnek ezt is tudatosítania kell a katonákban. A másik igen fontos elem az önállóság. Elmúlt már az idő, amikor azt kiabáltuk a katonának:„Ne gondolkodjon, csak hajtsa végre a parancsot!" A mai műveletekben, adott esetben, a katonáknak önállóan is képesnek kell lenniük meghozni a helyes döntést. A harmadik szempont, hogy a misszióba menő katona ne csak a megélhetéshez szükséges anyagiakat lássa a küldetésben. Rendkívül fontosnak tartom úgy felkészíteni a katonát, hogy értse meg: azzal, hogy részt vesz egy béketámogató műveletben, egyszersmind hozzájárul az adott országban élő embertársainak biztonságához, életkörülményeik javításához. Meg kell említenem az átfogó megközelítés fontosságát is. Tapasztalatom, hogy sokat beszélünk róla, de sokszor nem tudjuk, pontosan mit is jelent ez. Irakban és Bosznia-Hercegovinában szinte ugyanazzal a problémával szembesültem kiérkezésemkor: nem volt kapcsolatunk a helyi belbiztonságért felelős szervezetekkel. Márpedig hogyan tudom támogatni azt a szervezetet, amelynek még a telefonszámát sem ismerem? A törzstiszteket illetően pedig rendkívül fontos, hogy kapcsolatot tartsanak a nemzetközi civil szervezetekkel is. Az EUFOR törzsfőnökeként sokszor inkább diplomatának éreztem magam, mint katonának. Erre is fel kell készülnünk.

Említette a régi időket. Gyakran szó esik az állomány fizikai alkalmasságáról, és ilyenkor sokszor azzal szembesülünk, hogy sokakban még mindig több évtizedes beidegződések munkálnak a katonák egészségi állapotát illetően.

Az 1980-as évek végén kezdtem meg szolgálatomat Lentiben, ahol az a mondás járta: „Egy-két év Lenti helyrebillenti". Akkoriban én magam is gyakran találkoztam potrohos és borvirágos orrú katonákkal: szinte mindenki dohányzott − egy időben jómagam is, de aztán szerencsére magamhoz tértem és abbahagytam −, és az alkoholfogyasztás is gyakori volt. Úgy gondolom, ha valaki ma ellátogat bármelyik alakulathoz, vagy akár csak végigsétál a Honvédelmi Minisztérium folyosóin, egyből láthatja: ezek ma már egyáltalán nem jellemző dolgok. Eleve be sem kerülhetnek a honvédség kötelékébe azok, akik nem rendelkeznek jó fizikai állóképességgel, és erre a jövőben még nagyobb hangsúlyt fektetünk. Ez alól senki sem kivétel – éppen májusban tartottunk a tábornoki és főtiszti állomány részére is egy átfogó lövészetet és menetgyakorlatot Püspökszilágyon; ezt már a központ szervezte. A gyakorlat után több tábornok kolléga is felhívott, és megköszönte a munkánkat. Az embernek igénye van arra, hogy jól érezze magát, ennek pedig elengedhetetlen feltétele a megfelelő fizikai állóképesség. Aki pedig fizikailag jó állapotban, jó formában van, az szellemi szinten is jobban tud teljesíteni. A követelménytámasztás persze csak a dolgok egyik oldala – ezzel szorosan összefügg, hogy lehetőségeket kell teremteni a katonáknak arra, hogy rendszeresen sportoljanak és karbantartsák magukat a konkrét kiképzési feladatokon túlmenően is. Mindezeken túl, az egyesharcos-kiképzésnek is kiemelt szerepet kell kapnia.

Miért?

Ha végigtekintünk a történelmen, látható: a korábbi évszázadokban az emberélet nem igazán számított. Felsorakozott egymással szemben két hadsereg, megindult a roham, az emberek pedig tömegével haltak meg a csatamezőn. A tömeghadseregek korában a dandárok, hadosztályok szintjén gondolkodott a hadvezetés, majd ahogy telt az idő, egyre inkább a minél kisebb veszteségek irányába kezdtünk el haladni. Ma pedig már teljesen ebben a szellemben kell gondolkodnunk: a missziókban is jellemzően megnövekedett a raj, illetve a szakasz szerepe. Vagyis nem nagy csatákat kell megnyerni, a kis létszámú alegységek játsszák a főszerepet a katonai tevékenység során. És itt jön be a képbe az, amiről beszélünk: ahhoz, hogy ezek a kis alegységek sikeresen teljesíthessék a feladataikat, koncentrált egyéni képességekre van szükség a katonáknál. Úgy gondolom, a küzdősportokban való jártasság például óriási előnyt jelent a műveletek végrehajtásánál.

Mit tart fontosnak a doktrínakidolgozás és szabályzatfejlesztés terén? Ez a terület kissé háttérbe szorul, sokan eleve idegenkednek tőle…

Általában azokat a szakterületeket nem tudjuk értékükön kezelni, amelyeket nem értünk pontosan. A doktrína fogalmával pontosan ez a probléma: idegenkedünk tőle, mert valami pusztán elméleti, a való élettől távoli dolgot értünk alatta. A jelenlegi doktrínafogalom a magyar katonai szaknyelvben a NATO-csatlakozást követően jelent meg. A doktrína a NATO-ban a „küldetés-orientált" vezetés része. Ez azt jelenti, hogy az elöljáró alapelveket, irányelveket határoz meg a katonai törzsek, parancsnokságok számára, és az adott keretek között tág teret hagy a beosztottak kezdeményezésének, kreativitásának is. Ez a megközelítés teljesen ellentétes a hajdani szocialista tömeghadsereg „feladat-orientált" vezetési stílusával, amely részletesen előírta az alárendeltek feladatait, és nem tűrt eltérést attól. A doktrína valójában összekötő kapocs a védelempolitikai irányelvek és a katonai szabályzatok között, tehát a politikai szándék és a katonai végrehajtás közötti átmenet. A doktrínák valamennyi katona számára készülnek, de célközönségüket elsősorban a csoportfőnökségek, katonai törzsek és parancsnokságok, katonai tanintézetetek jelentik. A doktrínák célja az, hogy „egységesítsék" a katonai vezetők és a kidolgozók gondolkodását, ugyanakkor viszonylag tág teret hagyjanak az egyéni kezdeményezésnek, a feladatoptimalizálásnak. A doktrína tehát nem „előíró" jellegű dokumentum, hanem „megengedő": megmondja, hogy milyen keretek között szabad a mozgástér.

Milyen konkrét feladatokra készülnek a következő időszakban?

Mozgalmas időszak előtt állunk, rengeteg feladat vár ránk. A Nyitott Égbolt Szerződés keretén belül júniusban, Grúziában hajtunk végre feladatot. Ez az egyik legjelentősebb bizalom- és biztonságerősítő intézkedés az európai biztonsági architektúra szempontjából. Magyarország, Kanadával közösen, a szerződés egyik letéteményese. A dokumentumban foglaltak ellenőrzése fegyverzet-ellenőri szakfeladat. A kiképzés-felkészítés területén hangsúlyozni kell az Összekapcsolt Erők Kezdeményezésből (CFI) adódó feladatok végrehajtását, amely a partnerek bevonását célozza hazai rendezvényeinken. 2014-ben egyik fő feladatunk a V4 EU Harccsoport felkészítése abból a célból, hogy 2016-tól alkalmas legyen műveleti feladatok végrehajtására. A másik fő feladatot az őszi zászlóaljharccsoport-gyakorlatra történő felkészítés jelenti. De az augusztusi tisztavatás megszervezése, az önkéntes műveleti tartalékosok alapkiképzésének átalakítása, az MH-szintű sportversenyek – Úszó Erőd, Mesterlövész Világkupa – megszervezése szintén kiképzési feladat. Ami a szabályzatfejlesztést illeti, előttünk áll az új szolgálati szabályzat kiadása, valamint az alaki szabályzat módosítása. Megemlítem még a tapasztalatfeldolgozás területén előttünk álló feladatokat is: az MH Központi Tapasztalat-adatbázis további fejlesztését, vagy a nemzeti részvételt a V4 EU Harccsoport tapasztalatfeldolgozó munkájában. Végül, de nem utolsósorban dolgozunk egy tudományos kutatóhely kialakításán. Hosszabb távon azt szeretném elérni, hogy úgy tekintsünk a Kiképzési és Doktrinális Központra, mint a Magyar Honvédség fejlődésének, átalakulásának motorjára.

Forrás: Magyar Honvéd 2014. június

Az interjú elkészítéséhez Varga Bernadett zászlós nyújtott segítséget.