Rákosi hatalma Sztálin halála után kezdett el repedezni. Az új szovjet vezető, Hruscsov nem volt hízelgő véleménnyel róla. Már 1953-ban Moszkvába rendelte, ahol szemére hányták kompromisszum-képtelenségét és személyi kultuszának építését. A következő két esztendőben Rákosi látszólag önkritikát gyakorolt, valójában folyamatosan a miniszterelnökké tett Nagy Imrét próbálta kiszorítani a hatalomból. Ez 1955-ben sikerült is neki, Nagy helyére Rákosi hű embere, Hegedüs András került. 1956. február 14–25. között tartották Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusát, ahol Hruscsov elmondta híres beszédét, szembefordulva a sztálini politikával és a személyi kultusszal. Rákosi, a néhai diktátor legjobb magyar tanítványa, nem értett a szóból, így júliusban Hruscsov eltávolíttatta a magyar politikai életből. Az egykori első titkár véglegesen a Szovjetunióba távozott, az ottani vezetés haza sem engedte többé. Bukása előtt maga kérte „felmentését", többek között ezzel indokolva „döntését": „a személyi kultusz és a szocialista törvényesség terén elkövetett hibáim megnehezítik a pártvezetőség számára, hogy a Párt figyelmét teljes egészében az előttünk álló feladatokra összpontosítsa."
További részletek a Magyar Honvéd magazin október 14-én, pénteken megjelenő számában.