Lehetetlen küldetés – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A magyar királyi honvédség műszaki alakulatainak szerteágazó feladatrendszere volt. Az utászok közreműködtek a folyón való átkelésnél, a nagyobb rombolásoknál, az út- és hídépítéseknél, illetve a műszaki záróharcban és az erődítési munkálatok végrehajtásában. Ők kezelték a hadihídoszlopokat is, amelyeket a folyamátkelésnél – mind az áthajózásra, mind a hídverésre – alkalmaztak. A hidászok a folyóakadályoknak a nehéz közúti hadianyaggal való gyors áthidalását és szükséghidak létesítését végezték el, továbbá támogatást nyújtottak az utász- és a vasúti alakulatoknak. A vasútépítő csapatokra a vasútvonalak helyreállítása, építése és üzembehelyezése hárult, a vegyiharc-csapatok feladata pedig az esetleges gázfertőzés, a gázvédelem, a terepfertőtlenítés és a ködösítés volt. A gyalogság és a gyorsalakulatok közvetlen műszaki támogatóinak a csapatárkászok számítottak. A műszaki csapatokat az alacsony létszám okán csak végszükség esetén lehetett harcba vetni.A keleti hadszíntérre 1942 tavaszán, illetve kora nyarán kivonult 2. hadsereg legnagyobb utászalakulatát, a 152. utászzászlóaljat négy hadtestközvetlen utászzászlóaljból (I., II., V. VI.) állították ki és szerelték fel. Az alakulat egyaránt két utász-, kerékpáros utász- és rohamcsónak-századból állt. A hadsereg ezredközvetlen alosztályaiba árkászszázadok is tartoztak. A védőállások kiépítése és a hadsereg utánpótlási vonalainak fenntartása céljából kezdetben 69, majd később 87 tábori és különleges munkásszázadot is kiszállítottak a hadsereg Don menti védőkörletébe.