Levegőben a felderítő honvéd tisztjelöltek

https://hhk.uni-nke.hu/hirek/2019/07/04/levegoben-a-felderito-tisztjeloltek

Az elmúlt évektől eltérően, idén a felsőbb éves állománynak sem volt elég felidézni a tanultakat, hiszen egy teljesen új ernyővel, az amerikai MC-6-ossal kellett ugraniuk és a levegőben manőverezniük. Természetesen az első ugrást megelőzően a tisztjelöltek földi felkészítésen vettek részt, mely magában foglalta a helyes gépre szállás, gépelhagyás, földet érés és vészleoldás begyakorlását is. Mindezen ismereteket kiegészítve elméleti felkészítést is kaptak. A gyakorlati ismeretek közül csak az ernyő behajtogatását nem sajátították el a tisztjelöltek, ugyanis az MC-6-ot csak szakszemélyzet hajtogathatja.

A felkészítés elméleti blokkjában az új ejtőernyő paramétereiről, a helyes légmunka szabályairól és a különböző vészhelyzetek elhárításáról kaptak ismereteket a felderítők. Mind a gyakorlati és mind az elméleti részből vizsgázniuk kellett, hogy végrehajthassák az ugrásokat a szandaszőllősi sportrepülőtéren, majd a bázis belső repterén, bonyolult, éjszakai viszonyok között.

A képzés során, különböző erősségű szélben és eltérő magasságokból ugrottak a tisztjelöltek, akik a tanfolyam végén, bonyolult terepre és éjjel is képesek voltak sikeresen megoldani a feladatot. A „harckész (Combat Ready)" minősítést viszont csak a negyedéves állomány kapta meg, hiszen ők a tavalyi évben már teherzsákkal és fegyverrel is hajtottak végre ugrást, a fent említett körülmények között. Ez az idei évben sajnos nem valósulhatott meg, mert az MC-6-os ilyen jellegű alkalmazása az ejtőernyős tábor ideje alatt még elfogadásra várt. A következő évben azonban, már biztosan lesz alkalmuk kipróbálni az akkor már negyedéves tisztjelölteknek, hogy milyen érzés teherrel, fegyverrel irányítani az ejtőernyőt.

A felderítő specializáción tanulók abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy csoportban, szervezett tanfolyamon ők hajthattak végre először kötelékbeli ugrást az új típusú ejtőernyőkkel. Elmondásuk szerint az MC-6-os könnyebben irányítható, és jobban tolerálja az esetleges kiugrási hibákat, mind elődje az RS-4/4. Hibája az, hogy sem stabilizátoros, sem kézi ugrásra, így minőségi fejlődésre nem alkalmas! A négy hetes képzés végére a Magyar Honvédség ejtőernyős állománya újabb 7 fővel bővült, akiket annak rendje és módja szerint ejtőernyősökké avattak.

Szöveg és fotó: Vinis Péter honvéd tisztjelölt