Levelek a frontról – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Mint ahogy minden háború, így a második világégés idején is a frontról érkezett levél vagy képeslap olyan örömet szerzett, mint éhes embernek egy falat kenyér. Ha azonban nem jött írás, nőtt az aggodalom, egyre nagyobb lett a lelki gyötrelem. Napjainkban szinte elképzelhetetlenül lassúnak tűnhet az akkori tábori posta útján történt kapcsolattartás. A fronton levő katona életjelére, egy „megeresztett lapra" nem perceket vagy órákat, hanem napokat, heteket kellett várni a hátországban maradt rokonoknak. A Fritz Pál őrnagy és a hozzátartozói között 1944-ben folyt levelezés fényében látható, hogy a tábori posta milyen fontos szerepet töltött be, gyakorlatilag a távollévővel való kapcsolattartás egyetlen formája volt.

Fritz Pált 1928. augusztus 20-án, a Ludovika Akadémia elvégzése után avatták főhadnaggyá, 1939. május elsején lett százados. 1943. február másodikától a 2. hadsereg doni hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített, kezdetben beosztás nélkül, majd a 23/II. gyalogzászlóalj parancsnokaként. 1943. április 22-től a 18. könnyű (később tartalék) hadosztály 40/II. zászlóaljának parancsnokává nevezték ki, május elsején pedig előléptették őrnaggyá. 1944 márciusától a galíciai, majd a kárpáti hadszíntéren harcolt, zászlóalja eredményes vezetéséért 1944 májusában két kitüntetést – a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal, illetve a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét hadiszalagon a kardokkal – kapott. 1945. február 15-én az önkéntes rohamzászlóalj vezetésével bízták meg. A fronttal együtt haladt Nyugat-Európa felé, de Ausztriából, Graz mellől nem tért vissza Magyarországra. Fritz Pál 1944-ben a feleségével, egyetlen fiúgyermekével, édesapjával, testvéreivel és nagybátyjával is levelezett.

További részletek a Magyar Honvéd magazin április 12-én megjelent számában!