„Megélni, megvallani”

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija, egyben a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat (HM TLSZ) Tábori Rabbinátusának főrabbija arról tájékoztatott, hogy az EMIH kezdeményezésére, Martonyi János külügyminiszter fővédnökségével rendeztek kétnapos tudományos tanácskozást, tabumentes párbeszédet a zsidó, illetve a magyar önazonosság-tudat, illetve a két identitás együttélése, párhuzamai és ellentétei, a magyar zsidóság önazonosságának megtalálása, a zsidó-magyar párbeszéd időszerű kérdéseiről.

„Azt kezdeményeztük és arra tettünk első kísérletet, hogy a legmélyebb kérdéseket, problémákat világítsuk meg a XIX. század közepétől, a magyarországi zsidó emancipációtól kezdve, de főleg a napjainkig terjedő időszakban, amikor több szó esik az antiszemitizmusról a nagyvilágban és Magyarországon is. Ugyanis az antiszemitizmus nem csupán morális kérdés, hanem olyan betegség, amely egy mélyen gyökerező problémakör tünete. Mi váltja ki, mi táplálja, mi az ellenszere…? Vagyis újra kell gondolnunk a magyar zsidó identitást, már csak a sorsközösség okán is; elég, ha az 1848-as vagy az első világháborús zsidó katonák pozitív, patrióta hozzáállására, hazafiságára vagy a rendszerváltoztatásra gondolunk. Zsidó származású katonáink szabadon gyakorolhatják vallásukat, élhetik hitéletüket; a rabbinátus zökkenőmentesen működhet együtt a többi szolgálati ággal" – fejtette ki Köves Máté Slomó.

Az EMIH, valamint a HM Tábori Rabbinátus vezetője rámutatott: ahogyan megtette Bibó István egy híres tanulmányában a második világháború után, úgy ma is ideje megvizsgálnunk, hogy a kibeszéléshez, a párbeszédhez mi adott értéket, s mi rontott a helyzeten az elmúlt húsz évben.

A nagyszabású eszmecserén rangos történészek, szociológusok, pszichológusok, politológusok boncolgatták a – nemritkán kényes – kérdéseket, és fölvetéseikből kiviláglott: van okunk a bizakodásra – emelte ki Köves Slomó –, s a zsidóság nem mástól vár megoldást jelentő válaszokat; továbbá ha nem pusztán az áldozat és az elkövető szemszögéből elemezzük a szóban forgó problémákat, mivel a két „szereplő" bármikor szerepet cserélhet. Hiszen mindenkinek megvan a maga felelőssége és tennivalója, elsősorban az ellentétes helyzetértékelésektől és prekoncepcióktól mentes magyar társadalmi-közösségi jövőkép, a békés, biztonságos együttélés legfőbb szándéka szerint. Ehhez is pozitívan viszonyul a honvédség – állapította meg a főrabbi.

A konferencia előadásainak leiratát filmben és könyvben is közkinccsé teszik, valamint eljuttatják a vallási és politikai vezetőknek, illetve a köztársasági elnöknek – mondta Köves Slomó és végezetül azt is hangsúlyozta, hogy a „megélni és megvallani" egy zsidó ember számára nem lehet ellentétes, vagyis egymást kiegészítve kell megtölteni erkölcsi tartalommal a felelősséget, illetve széppé tenni az önazonosság-tudatot.

Fotó: A szerző felvétele