Megőrzik az ősök emlékét

Szöveg: Gyeginszki Andor hadnagy | 2018. november 2. 9:24

Mindenszentek és halottak napja alkalmából az MH Pápa Bázisrepülőtér katonái az elhunyt bajtársaikra emlékeztek. Október 30-án Gangler László ezredes, az alakulat parancsnoka beszédet mondott az Alsóvárosi temetőben található, megújult első világháborús katonai parcellánál, másnap a bázis emléktáblájánál hajtották meg fejüket a jelen katonái az elhunyt elődök előtt.

Gangler László ezredes a megújult első világháborús hadisíroknál elmondott beszédében rámutatott, hogy száz évvel korábban Pápán katonai kórház működött, ahová a háború galíciai és olaszországi frontjairól érkeztek sebesültek a Monarchia minden nemzetiségéből. Ellátásukhoz, a kórház fenntartásához jelentős mértékben hozzájárultak a pápaiak. A helyiek lehetőséget teremtettek arra is, hogy a pápai hadikórházban elhunyt katonák békében megpihenhessenek földi szolgálatuk után. Az 1914-ben létrehozott katonai temetőben 1917-ben a város lakossága egy emlékkeresztet is emelt.

A parancsnok kiemelte: a ma élők feladatul kapták az emlékek megőrzését, és a sírhelyek gondozását. Ennek szellemében az idei év elején sikeres pályázatot nyújtott be a pápai önkormányzat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum első világháborús sírkertek és emlékművek felújítását támogató kiírására, azzal a céllal, hogy az Alsóvárosi temetőben lévő parcella felújítására forrást nyerjen. A munkálatok elkészültek: feltérképezték és felújították a betonmagos, műkő sírköveket, tíz darabot pedig – melyek az elmúlt évtizedek alatt teljesen tönkrementek – újragyártottak. Felújításra szorult az emlékkereszt és kerítése is, a pályázat ennek a munkának az elvégzését is tartalmazta. Az MH Pápa Bázisrepülőtér katonái rendezték a sírok környezetét, megújult a növényzet és a zöld területek karbantartása is megtörtént. A megemlékezések sora másnap a bázison folytatódott.

Szabó Ferenc százados, evangélikus tábori lelkész a szolgálatteljesítés közben hősi halált haltak és a pápai ejtőernyősök emléktáblájánál elmondott beszédében az életet egy vonattal tett utazáshoz hasonlította és ezen keresztül mutatta be az egymás életében szerepet játszók kapcsolatát.

„Amikor most emlékezünk, tegyük félre egy kicsit a különböző érzéseinket és tapasztalatainkat, annak érdekében, hogy észrevehessük: van bennünk valami közös. Ez pedig a hit, remény és szeretet hármas egysége, mely képessé tesz mindannyiunkat, hogy bízzunk, higgyünk, reménységgel és szeretettel elviseljük mindazt, ami ér bennünket ezen a földön. Hiszen a gondok, problémák, szenvedések tapasztalata ellenére az isteni szeretet átölel bennünket. Ez az isteni szeretet az, ami vigasztalhat és reménnyel éltethet bennünket magunk és előrement szeretteink felől" – mondta

Az ünnepségen Magasy Zsolt alezredes, az alakulat parancsnokhelyettese elhelyezte az emlékezés koszorúját, majd a jelenlévők egy-egy mécses meggyújtásával tisztelegtek azok előtt, akik már nincsenek köztünk.