Mindenből a legjobbat kell kihozni

Csakúgy, mint 2012-ben, most is Temesváron rendezték meg a Nippon Seibukan Akadémia háromnapos rendezvényét, a Kensa Kikant, azaz szemináriumot. Ennek különlegessége az, hogy Japánt egyszer egy évben hagyják csak el a mesterek, amikor külföldre látogatnak. A tavaszi temesvári továbbképzésen Kancho Kawano és Koji Uchijama mesterek személyében két magas rangú harcművész is megjelent, akik Kiotóból érkeztek. Kawano mester volt az, aki maga elé állított, és a nyakamba akasztotta ezt az elismerést.

Tulajdonképpen mit jelképez az elismerés?

Ezt a japán császári koronával ékesített kitüntetést idáig tizenegyen vehették át, és külön elismerés, hogy a nyakamba akasztották. Nemcsak nekem óriási öröm, de egyben a magyar harcművészetnek szóló elismerés is.

És gondolom, az elmúlt harminc év kemény munkájáé…

Bizony, több mint harminc éve már annak, hogy először találkoztam a küzdősportokkal, és mára teljesen az életem részévé váltak. Ami anno megfogott bennük, és azóta is bennük tart, az elsősorban az a rendszeresség, az a fajta fegyelem és hierarchia, ami általában csak a harcművészetekre jellemző. Noha harmincnégy évvel ezelőtt Magyarországon egy más típusú berendezkedés uralkodott, mégis valahogy ez a fajta harcművészeti rend volt az, amely szabaddá tett engem is. Annak idején sok választásom nem volt, hiszen viszonylag kevés irányzat létezett Magyarországon. A shotokan karate és a kyokusin karate mellett a taekwondo és az all style karate − ami később kickbox néven folytatta pályafutását – közül választhattam. Az all style karatéval kezdtem, amelynek még a vizsgaanyagban is része volt a shotokan, az első vizsgámat is ebből tettem le. Az első élményeim közé tartozik a monotonitás megismerése, amely, bármilyen furcsa, az ember akaratát fejleszti.

Az akaraterő mellett mi az a plusz, amit még nyújt?

Elsősorban ahhoz kell, hogy el lehessen viselni a hétköznapokat; bár az a hétköznapi monotonitás, ami általában jellemző a mindennapokra, megjelenik a harcművészetekben is, hiszen például egy edzés úgy néz ki, hogy minden alaptechnikát elölről kell kezdeni. Hiába vagyok négydanos mester, az egyenes ütést ugyanúgy kell gyakorolnom, mint egy kezdőnek. Egyébként nekem abban a megtisztelő szerencsében van részem, hogy az egyik legkiválóbb mestertől, hanshi Jose Miguel Martinez Barrera kilencdanos mestertől tanulhattam, aki a Nippon Seibukan Akadémia nyugati szekciójának vezetője, és valójában az aikidótól kezdve a ju jitsun keresztül mindennel foglalkozik. Tiszteletet parancsoló, alapos, lelkes, de kőkemény mester.

Államtitkári munkájában is megjelennek a sport által nyújtott előnyök?

A sport, főleg a küzdősport egy belső magabiztosságot biztosan ad. Hiszen az ember a harcművészetek tanulmányozása során tisztába kerül a saját képességeivel is. Márpedig ha ezekkel tisztában vagyok, ismerem a korlátaimat, akkor magabiztosabb és bátrabb vagyok. Pontosan tudom, hol húzódik az a határ, ameddig el tudok menni. Ha valakinek rossz az önértékelése, akkor ez az élet minden területén probléma lehet.

Harcművészet vagy küzdősport?

Az alap minden körülmények között a harcművészet. A harcművészet szellemiségén van a lényeg, és nem azokon a kis eltéréseken, amik esetleg a technikai különbségeket jelentik. Az új irányzatok is ugyanazokat az alaptechnikákat használják. Persze ezeket már kissé lekerekítettük, hiszen annak idején Funakoshi mester csak az egyenes vonalú mozgást preferálta, és Oyama mester volt az, aki már a köríves mozgások fontosságát is hangsúlyozta. Az új irányzatok törvényszerű velejárói annak, hogy ezt a fajta szerzett tudást valahol ki lehessen próbálni, ez viszont már kőkemény üzletté válik.

Sűrű programjai mellett tud időt szakítani az edzésre?

Az a jó a harcművészetekben, hogy bizonyos szint után az embernek már nem kell külön edzőterem és felügyelő tanár ahhoz, hogy technikákat gyakoroljon. Természetesen a páros gyakorlatoknál kell a partner, de magát a bázistechnikákat egyedül is tudom csiszolni. Emellett sokat jelent, ha egy edzés ismeretanyagát fejben visszapörgeti az ember.

Fotó: archív