Mosolygós logisztika

Olyan sikeres évet tudhatunk magunk mögött, hogy 2013-ban ezt nehezen tudjuk megismételni. Továbbmegyek: ha csak a felét elérjük idén mindannak, amit tavaly, már elégedetten dőlhetünk hátra. Keményen megdolgoztunk 2012-es sikereinkért, és mindez túlmutat azon a szokványos mondaton, hogy „sikeresen végrehajtottuk az alaprendeltetésből adódó feladatainkat", mert mindez természetes. A hangsúly az alapvető logisztikai munkán felül ránk ruházott feladatokon van.

Látom, jó hosszú lista fekszik ön előtt az asztalon. Talán haladjunk sorjában.

Először is tavaly minket ért a megtiszteltetés – én minden új feladatot kihívásnak érzek −, hogy folytassuk a nem fegyveres tartós külszolgálatot ellátók nemzeti támogatását. Mivel ez egy nagyon-nagyon sokrétű, komplex logisztikai feladat, ki más tudná ezt ellátni, ha nem mi? Szigorú költségvetési kereteket betartva, sokat dolgoztunk azon, hogy a már működő logisztikai rendszerünkbe beillesszük mindezt. A sikerességünk fokmérője pedig nemcsak az a három köszönőlevél, amit kaptunk.

Megvilágítaná röviden, hogy mit takar ez az új feladat?

Természetesen, de ez egy teljes önálló cikket is megérne…

… köszönöm a tippet, felírtam.

Tehát tegyük fel, hogy a mellettem ülő kommunikációs tisztemet, Kátai Róbert őrnagyot kijelölték arra, hogy mondjuk Törökországban lásson el tartósan nem fegyveres külszolgálatot. Röviden szólva, a nemzeti támogatás azt jelenti: nem fogjuk őt magára hagyni. Nem engedjük, hogy − kiragadott példával élve − lakáskereséskor aláírjon olyan, török nyelvű bérleti szerződést, aminek tartalmát csak homályosan ismeri, mert ugyebár törökül nem tud. A nemzeti támogató központban dolgozó szakembergárda feladata – többek között –, hogy elolvassa és véleményezze ezt a szerződést. Persze ez csak egyetlen csepp a tengernyi támogató feladat közül. A lényeg az, hogy a kiküldöttel nem történhet olyasmi, ami negatív következményekkel járhat szolgálati feladatainak külföldön történő teljesítésére, és rajta keresztül az érte kezességet vállaló Magyar Honvédségre nézve.

Világos.

Továbbhaladva a sikertörténetek listáján, el kell mondanom, hogy azon szerencsés alakulatok egyike vagyunk, amelyek július elsejétől saját hatáskörbe vették vissza a laktanyagondozás tevékenységét. A tapasztalataim ezzel kapcsolatosan abszolút pozitívak; jól érvényesül az elöljárói szándék. Amikor végigmegyek a laktanyán, nem látok különbséget a korábbi állapothoz képest, sőt, talán még picit jobb és szebb minden, mint korábban. Persze sok átszervezéssel és munkával járt ez is, és ezen nemcsak a megfelelő anyagi erőforrások felhasználását értem.

Hanem például még mit?

Konkrétan jelentették például, hogy nincs eke és borona, vennünk kell. Kétségtelenül ez a legegyszerűbb, de nem a leggyorsabb megoldás. Logisztikusként gondolkodtam, ezért felhívtam Fürst Tamás ezredest, a várpalotai parancsnokot, hogy nincs-e véletlenül felesleges ekéjük meg boronájuk. Kiderült egyrészt, hogy van, másrészt pedig az is, hogy nekik meg porszívóra lett volna szükségük. Utóbbiból meg mi rendelkeztünk tartalékkal. Költséghatékonyan, egymást segítve oldottuk meg mindkét problémát, és így mindenki jól járt.

A fentieken kívül még milyen különleges feladatok, felkérések találták meg úgymond az ezredet?

2012-ben vezérkarfőnöki kiképzési ellenőrzésen is átestünk. Épp ma is olvastam a jegyzőkönyvet, amiben az áll, hogy a feladatot kiemelkedő hozzáállással és példaértékűen hajtottuk végre. Nekem ennyi bőven elég. De a KatonaSuli-programban is előrébb léptünk, ráadásul nem is egyről a kettőre, hanem mindjárt egyről a négyre. Tavaly ugyanis számszerűen három osztállyal bővült a program, ami számunkra is sok hasznos tapasztalatot hozott. Személy szerint én magam is meglepődtem és tanultam belőle.

Ezek szerint a diákok is oktatják olykor a katonatanárokat?

Bizonyos értelemben igen. Tudja, a KatonaSuli-program a konkrét logisztikai feladataink ellátásában minket nem segít. De a honvédség megítélése és a honvédelmi nevelés szempontjából óriási jelentőségű. A mindennapokban mi olykor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy katonának lenni rangot jelent. Több helyen, több gyerek szájából hallottam: büszkék arra, hogy részesei lehetnek ennek a programnak, mert a lakóhelyükön ezt megsüvegelik. Ha valaki úgymond „KatonaSuli"-ba jár, az a közvetlen környezetében bizony neki megbecsülést jelent. De a szülők részéről is hatalmas az érdeklődés a program iránt. Ezért nekünk egész egyszerűen kötelességünk mindent tőlünk telhetőt megtenni az iskolákért.

Mit gondol, mivel érték el ebben a térségben ezt a fajta tiszteletet és megbecsülést?

Mivel egy tizenöt-tizenhat éves gyereknek senki nem rághat szájba semmiféle kötelezően szajkózandó véleményt, ezért csak és kizárólag hosszú távú, a nyilvánosság előtt végzett, eredményes munkával. Mindezt nem én mondom – elolvashatja például Szita Károly, Kaposvár polgármesterének levelét. Idézem: „Kaposváron katonának lenni megbecsülést, tekintélyt jelent, és önök ezt a munkájukkal vívták ki."

Személyesen is elismerték az ön munkáját?

Igen, de az érdem az egész csapaté. Állami ünnepünk, augusztus 20-a alkalmából hazánk köztársasági elnöke − a honvédelmi miniszter előterjesztésére − a Magyar Érdemrend
Lovagkeresztjével tüntetett ki. Ismétlem, tudom, hogy konkrétan az én nevem áll az elismerésen, de a csapatom tagjai és a jól szervezett munkájuk nélkül nem kaphattam volna meg. Valóban jó itt katonának lenni, nagy az érdeklődés az ezred iránt, sokan szeretnének nálunk szolgálni, dolgozni.

És részt venni például a „Vízforrás 2013" program vonatkozó feladatainak végrehajtásában.

Mindenkinek azt mondtam, hogy a vízszállítás egy kifejezetten logisztikai feladat. Az ezred vonatkozásában mindez két megyében hét települést érint, de más alakulatoknak is adunk át embereket és eszközöket. A munka folyamatos, a figyelem pedig nem lankadhat, hiszen Murphy óta tudjuk, hogy ami el tud romlani, az meg is teszi ezt. Viszont olyasmi nem fordulhat elő, hogy adott napon nem viszünk vizet, mert elromlott a teherautó. Nálunk még a tartalék, előre fertőtlenített vizet szállító eszköznek is van tartaléka. Mert a falunak olyan mindegy, hogy melyik rendszámú gépjármű viszi a vizet, csak legyen víz.

A víz útján át is sodródtunk 2013-ba. Az idén is várhatóak különleges feladatok?

Kiemelt feladat lesz számunkra az MH Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) felszámolása. Ismétlem magam: ez is komplex logisztikai feladat. Szinte az összes fajta anyagnemről beszélünk – tizenhárom váltás alatt sok minden összegyűlt. A munka már 2012-ben elkezdődött, de az ezredet érintő legnagyobb rész a nyári szabadságok idejére esik. Ezért is alakul úgy, hogy a nemzeti támogató elem következő váltásában a logisztikai ezred katonái fognak kimenni a műveleti területre. Csak így tudjuk simábbá tenni a folyamatokat. Egyszóval voltak, vannak és lesznek kihívásaink, de az állománynak is mindig azt mondom: azért vagyunk logisztikusok, hogy a lehető legjobban oldjuk meg ezeket.

Fotó: a szerző felvételei (illusztrációk)