Nagy utazás…

Szöveg: Szűcs László | 2015. augusztus 4. 7:26

A Magyar Honvédség két tábori lelkésze is az első világháborús olasz hadszíntérre indult zarándokvonat, az Isonzó Expressz utasa volt július 20-23. között. Nánai László őrnaggyal, a HM Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat püspök-helyettesével, illetve Horváth Kornél hadnaggyal, katolikus tábori lelkésszel az út során végzett feladataikról és élményeikről is beszélgettünk.

A négy napos zarándokút alatt több feladata is volt a Magyar Honvédség tábori lelkészeinek az Isonzó Expresszen. Horváth Kornél hadnagy a vonat indulása előtt, a budapesti Keleti pályaudvaron áldotta meg a szerelvényt és az utasokat. „A keresztény ember minden egyes nagyobb cselekedete előtt kéri Isten áldását. Szeretné, hogy ha a Jóisten biztosítaná őt arról, hogy amibe belekezd, az sikeresen fog befejeződni. Ez egy nagy utazás volt és ezért fohászkodtunk Szent Kristófhoz, az utazók védőszentjéhez, hogy adjon nekünk szerencsés megérkezést, hogy épségben, erőben és egészségben érkezzünk meg az úti célunkhoz" – mondta Kornél.

A Honvédelmi Minisztérium tábori lelkészi szolgálatait egyébként a szervezők keresték meg, s kérték, hogy küldjenek lelkészeket a zarándokvonatra. Mind a katolikus, mind pedig a protestáns tábori lelkészi szolgálat örömmel teljesítette ezt a kérést.

Az őrnagy és a hadnagy nem most járt először az egykori hadszíntéren. „Tavaly szeptemberben már voltam a foglianói temetőben. A Szentatya ekkor misézett a közeli Redipúgliában. Papi pályafutásom egyik nagyon szép és emlékezetes momentuma marad, hogy koncelebrálhattam vele. Ezt követően volt lehetőségem megtekinteni a foglianói temetőt, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia több mint tizennégyezer, hősi halált halt katonáját temették el" – mondta a hadnagy.

Nánai László pedig akkor nézhette meg a legfontosabb történelmi emlékhelyeket, amikor a Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat munkatársai számára egy rövid zarándokutat szerveztek a térségbe néhány évvel ezelőtt.

A tábori lelkészek számára több program is adódott az út során. A visintini magyar kápolnánál például egy rövid előadást is tartottak, amit közös imádsággal zártak. „Bemutattuk a szolgálatainkat, hiszen az ott jelenlévők közül csak nagyon kevesen tudták, hogy mit is jelent az a kifejezés, tábori lelkész. Az imádságban pedig hálát adtunk Istennek azért, hogy együtt lehetünk, hogy méltóképpen emlékezhettünk meg saját hőseinkről és, hogy láthattuk ezeket a színtereket" – árulta el Nánai őrnagy.

Horváth Kornél a csodálatosan szépen felújított kápolnában arról is beszélt, hogy az első világháborúban körülbelül 2400 tábori lelkész szolgált, akik elsődlegesen nem harcoló státuszban, a sebesültszállítókhoz tartoztak és a szanitécekkel együtt a kötözőhelyeken tevékenykedtek. A magyar tábori lelkészek közül 7 halt meg közvetlen harci cselekményekben 41 pedig a háborúban szerzett sebesülésekben. Kevesen tudják – tette hozzá a katolikus tábori lelkész -, hogy Márton Áron, az erdélyi katolikus egyház későbbi püspöke, mielőtt megkezdte volna a papi pályafutását, lövészkatonaként harcolt az isonzói-fronton.

A négy napos zarándokút egy központi ünnepséggel zárult a Szlovéniában található stanjeli katonai temetőben. A tábori lelkészeknek itt is volt feladatuk.
„A hivatalos program után nyílt lehetőségünk arra, hogy szóljunk az Isonzó Expressz utasaihoz. Én a protestáns hagyományoknak megfelelően egy igét választottam a 103. zsoltárból, amire aztán elhangzott egy rövid prédikáció. A hadnagy úr pedig egy tartalmas imádsággal zárta le az alkalmat" – mondta Nánai őrnagy.

A lelkészek egyébként meglepődtek azon, hogy a vonaton, majd a szlovéniai és az olaszországi programok során is sokan keresték fel őket. Beszélgettek velük, kérdéseket tettek fel a tábori lelkészi szolgálatról. „Én az egész utazás alatt igyekeztem minél több időt eltölteni az utasokkal, s természetesen a szerelvényen tartózkodó katonákkal. Tábori lelkészként ezt érzem a legfontosabb feladatomnak" – fogalmazott Kornél.

„Nagyon nagy élmény volt számomra, amikor a stanjeli temetőben elmondott beszédem után odajött hozzám egy idősebb úriember, aki nyugdíjas református lelkészként mutatkozott be és megköszönte a jelenlétünket. De ugyanitt ismerkedtem meg az egyik afganisztáni misszióm parancsnokának édesanyjával is" – tette hozzá László.

A tábori lelkészek számára egyébként a „személyes dimenzióban" is sokat jelentett ez az utazás. „Volt szerencsém egy pár hónappal ezelőtt a galíciai hadszínteret bejárni. Ez az alkalom pedig arra adott lehetőséget, hogy az egykori doberdói és az isonzó-völgyi harcok emlékhelyeit megtekintsem. Nagyon hasznos volt az út a saját magam ismereteinek gazdagítása miatt. Emellett pedig tiszteletemet tudtam tenni a világháborús hadszíntéren szolgált katonák és tábori lelkészek előtt is. Saját magam célját sikerült elérnem, hiszen az út után most már van fogalmam arról, hogy az itt szolgált katonák milyen körülmények között harcoltak. Mindezek mellett a jövőben – ha szükség lesz rá – sokkal élményszerűbben, hitelesebben és részletgazdagabban tudok majd beszélni az első világháborús olasz hadszíntérről, hiszen már vannak saját tapasztalataim is" – mondta Horváth Kornél hadnagy.

„Mint minden hosszabb utazásnak, amit zarándoklatnak nevezünk, ennek az útnak is voltak spirituális szempontjai. Úgy érzem, aki vállalkozott erre az útra, hogy tisztelegjen az itt elesett több százezer magyar katona előtt, az megérdemli a tisztelet. Mindemellett az Isonzó Expressz számomra elsősorban az identitásról szólt. Tisztelegtem saját ükapám és néhány oldalági rokonom előtt, akik ezen a fronton harcoltak száz esztendővel ezelőtt" – tette hozzá Nánai László őrnagy.