Negyven év után az egykori körletben

Amikor a vidám csapat kedden reggel kiszállt a buszból a Petőfi laktanya díszkertje mellett, nem volt szükség kísérőre: mindenki tudta az utat a 27-es épületig, amely negyven évvel ezelőtt az otthonuk volt.

A csoport vezetője, Vo Van Mai, egykori katona-diák, ma sikeres üzletember, a Vietnami-Magyar Baráti Társaság alenöke és a Vietnámi-Magyar Üzleti Tanács elnöke elmondta: katonának jelentkeztek Vietnámban, és közülük válogattak évente 30-50 főt, aki Magyarországra jöhetett tanulni.

Az ide érkezők egy évig a Petőfi laktanyában tanultak magyarul, és a nyelvi képzés mellett magyar nyelven hallgattak fizikát, kémiát, matematikát és minden olyan tantárgyat, amely egyetemi tanulmányaikhoz szükséges volt. Egy éves felkészülés után pedig már készen álltak arra, hogy a magyar civil vagy katonai felsőoktatásban megállják a helyüket. „Civil ruhában mentünk egyetemre, amikor pedig visszajöttünk a laktanyába, katonaruhában éltünk, mint a katonák. Napközben diákok voltunk, este katonák, hétvégén pedig szabadok. Volt, hogy civilben kirándultunk, kulturális eseményekre mentünk, vagy egyenruhában rendezvényeken vettünk részt" – mondta egyikük.

A vietnámi hallgatók itt szerezték a diplomát. Vo Van Mai a Műegyetemen, villamosmérnöki karon műszer- és méréstechnika szakon végzett, de volt olyan társuk is, aki itt védte a disszertációját.

A Magyarországon töltött hat év (egy év felkészítő, öt év egyetemi képzés) – még ha közben katonai szolgálatukat is töltötték – meghatározó volt a diákok életében. „Mi mindig nagyon szívesen emlékezünk a katonaévekre, mert azért nem olyan rossz az a katonaélet, és ezek a fiatalság és a vidámság miatt a legjobb éveink voltak. Szerencsések voltunk, hogy Magyarországra jöhettünk megtanulni a szakmánkat, a magyar nyelvet és megismerni egy másik kultúrát. Ez nagyon sokat segített a munkánkban is és az életünkben. Világot láthattunk, barátokra találtunk, kiváló szakemberektől tanultunk."

Ahogy az itt szerzett szakmai tudás, úgy a baráti kapcsolatok is időtállóak. Akik Magyarországon tanultak, vagy szeretik ezt az országot, a Vietnámi Magyar Társaság keretén belül tartják egymással a kapcsolatot. „Van egy külön tagozatunk, a »vietnámi katonák«, és kéthavonta találkozunk egymással, sörözünk, mesélünk a régi időkről. Magyarul is lehet beszélni. Például én azért tudok még ilyen színvonalon magyarul beszélni, mert gyakorlom" – hangsúlyozta Vo Van Mai.

A látogatáson elhangzott az is, hogy egykori magyar diáktársaikkal is szinte évente találkoznak. „Nagyon szeretjük a magyarokat, mert kedvesek és sokat segítettek a vietnámi népnek annak idején a háborúban. A két ország között ma is nagyon jó a kapcsolat, mind diplomáciai, mind üzleti téren."

A Petőfi laktanya 27-es épületében eltöltött évek pedig nemcsak számukra voltak feledhetetlenek, hiszen keddi látogatáson részt vett az a tanárnő is, aki negyven évvel ezelőtt a felkészítő évükben a kémiát tanította a csoport tagjainak magyarul. A laktanyai sétára az egykori diákokat elkísérte a Magyar-Vietnámi Baráti Társaság két elnökségi tagja is: Nagy Gyula és Váraljai Márton.

Fotó: Horniák Dóra