Nehéz Légiszállító Ezred: bázison kívüli kiképzés 2016
Szöveg: honvedelem.hu / sacprogram.org | 2016. december 4. 17:28Európa több országában vettek részt gyakorlaton a Pápán települt Nehéz Légiszállító Ezred C-17-es repülőgépei. Az úgynevezett Peacemaster Unity Off-Station Trainer 2016 (bázison kívüli kiképzés, OST) gyakorlatról szóló tudósítást az alakulat kommunikációs tisztjétől kaptuk.
A Peacemaster Unity gyakorlatot a Nehéz Szállítórepülő Század (HAS) és az abban részt vevő szárazföldi erők célkitűzéseinek elérése érdekében szervezték meg. A gyakorlat célja az volt, hogy a HAS hajózóállománya a maximális kiképzést kapja egy összhaderőnemi gyakorlat környezetében.
A SAC évente kétszer hajt végre bázison kívüli kiképzéseket azoknak a kiképzési és képességfenntartó követelményrendszereknek megfelelően, amelyek a rutin gyakorlórepülések során nem teljesíthetők. Ez a gyakorlattípus értékes, valós körülmények közti kiképzést biztosít a repülőszemélyzetek számára, valamint felkészíti őket a többnemzeti gyakorlatokba történő integrációjukra. A gyakorlat tervezése során öt SAC-nemzet összesen tizenhat alakulata egyeztette a kiképzés időrendjét és a csapatok előzetes elhelyezését.
A gyakorlat fő részében a SAC két C-17-ese az olaszországi Aviano légibázisral települt. Előtte azonban az egyik gép a lettországi Rigába repült, ahol személydeszant-feladatokat hajtott végre, a másik pedig az Aviano légibázison megalakította a küldetéstervező részleget (Mission Planning Cell).
Az OST 2016 gyakorlaton a küldetéstervező részlegének munkája már a gyakorlat első napján is jelentős volt. A szárazföldi erők gyakorlattervezője néhány változtatást eszközölt a légideszant tervében, így ehhez kellett hozzáigazítani a gyakorlat aktuális tervét.
Egy légideszant-gyakorlat megtervezése természetesen sok munkával jár. A soron következő repülések tervezése kora reggeltől késő estig tart, a hosszúra nyúlt napok pedig az összhaderőnemi eligazítással (Joint Mission Brief) érnek véget, amelyen a szárazföldi erők ugratóparancsnokai (jumpmasters) és a hajózószemélyzetek átismétlik a másnapi küldetés részleteit.
A gyakorlat első napjára tervezték be a személydeszantokat. Az első száz ugró a napkeltében szállt be a repülőgépbe.
Avianóban a ledobási zónák a közelben vannak, ezért az ejtőernyősöknek tíz percük volt felkészülni még a földön, a felszállás előtt. Amint a gép a levegőbe emelkedett, a hatperces felkészülési idő letelte után az ugrók felcsatolták magukat a bekötőkötélre.
A gyakorlat során az ejtőernyősök tömegesen hagyták el a gépet a hátsó részében lévő mindkét deszantajtón keresztül. Az ejtőernyők automatikusan kinyíltak közvetlenül azután, hogy a katonák elhagyták a repülőt. Nem sokkal az ajtónyílás előtt a rakodásirányítók (loadmaster) kinyitották a deszantajtókat, és az ugratóparancsnokokkal (jumpmaster) együtt megvizsgálták őket, nehogy legyen rajtuk valami, ami sérülést okozhat az ugróknak, vagy kárt tehet az ejtőernyő-felszerelésükben.
Harminc másodperccel a kidobási zónába érkezés előtt az ugrók elfoglalták helyüket az ajtóknál. A rakodásirányítók 5 másodperctől kezdték a visszaszámlálást. Mikor a jelzőfény zöldre váltott, az ugrók egymás után tűntek el a deszantajtókban. Egy meghatározott idő letelte után ismét a vörös jelzőfény világított. A hajózószemélyzet előzetesen gondosan kiszámolta a zöld jelzőfényre jutó időt, amit a ledobási zóna mérete határoz meg.
Amint elhagyták a katonák a repülőgépet, az visszatért a bázisra, hogy újabb ejtőernyősöket vegyen fel. A nap végére csak Olaszországban a SAC tagországainak több mint 400 ejtőernyőse ugrott ki a C-17-esből.
Eközben a lettországi Rigában a SAC másik C-17-ese további ejtőernyősöket juttatott célba. A lettországi küldetés befejeztével a SAC C-17-esei visszatérnek Avianóba, hogy a személydeszanton túl megkezdjék a nehéz katonai eszközökkel felszerelt platformok teherdobási műveletét is. Mindkét repülőgépet hasonló rakománnyal töltötték fel, a platformokra
tarackokat és dzsipeket erősítettek.
Az egyik rakodásirányító megjegyezte, hogy „érezzük a meleg fém szagát, miközben a platformok elhagyják a repülőt. A szag forrása az a hő, ami a repülőgép padlóján lévő görgők és a kivonóernyők által húzott platformok érintkezése során termelődik."
Miután véget ért az olaszországi feladat, a két C-17-es útjai ismét elváltak. Az egyik gép visszatért Pápára, útközben lengyel katonák szálltak ki belőle. A másik Svédországba repült Eindhoven érintésével, ahol holland katonákat tett ki.
Ezt követően a SAC C-17-esével Svédországban 40 nyaláb konténer-célbajuttató rendszer (CDS) teherdobását tervezték meg. Ez volt az első alkalom, amikor a SAC maximális számú CDS-nyalábbal hajtott végre teherdobást, és egyben ez az eddigi legnagyobb szabású CDS-teherdobás Svédországban.
A CDS-nyalábokat az eseményt megelőző éjjel rakodták be a gépbe. A dobás napján kezdetben az időjárás is nehezítette a munkát, de aztán néhány óra elteltével a felhőalap felemelkedett, és a teherdobás a tervek szerint végrehajthatóvá vált a légibázistól mindössze néhány perc távolságra lévő ledobási zónában.
Az OST 2016 és a Peacemaster Unity gyakorlat véget ért. Összegzéseként elmondható, hogy a SAC C-17-esei közel 2000 ejtőernyőst, továbbá számos nehéz technikai eszközzel felszerelt platformot deszantoltak, valamint végrehajtották a történelem során először a SAC-nemzetek és Svédország együttműködésével a maximális számú, 40 nyalábos CDS-teherdobást is.
Fordította: Eszes Boldizsár
