Nem a tüzérség és a harckocsik fölénye okozta a doni katasztrófát

Szöveg: Kovács Dániel | 2013. február 17. 9:10

A szovjet csapatoknak sem tüzérségben, sem páncélosok terén nem volt döntő fölényük, sőt a szabályzatok szerint a sikerekhez szükséges 3:1 arányú fölénnyel sem rendelkeztek − derül ki dr. Számvéber Norbert hadtörténész legújabb kutatásaiból.

A történész a napokban a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) által szervezett „Hadtörténelmi Délutánok" sorozat keretében tartott előadást „Páncélosok és páncélelhárítás a magyar 2. hadsereg sávjában 1943 januárjában" címmel.

A hetvenedik évforduló alkalmából számos történész fordult újra a doni katasztrófa felé, fontosnak tartva, hogy legyőzve az elmúlt rendszer hazugságait, valós és hiteles képet alkosson a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb katasztrófájáról.

Számvéber Norbert őrnagy a páncélosok szemszögéből vizsgálta az eseményeket, megdöntve azt a sztereotípiát, hogy a szovjet tankok lehengerlő számbeli és minőségi fölénye, illetve az elsöprő erejű tüzérségi támogatás vezetett a magyar 2. hadsereg vereségéhez.

A történész előadásában végigkísérte a magyar csapatokat a kitelepüléstől a vereségig, bemutatva páncélosaink helyzetét, tüzérségünket, valamint részletes kimutatásokat tett közzé a szovjet csapatok erejéről. Elmondta: a német szárazföldi haderő vezetői felismerték a páncélelhárítás fontosságát, és a maguk módján próbáltak erre megfelelő megoldást találni, leginkább az egyre nagyobb számban bevetett T−34-es és KV−1-es harckocsik ellen.

Ezek még a német fegyverek számára is nehezen leküzdhető célpontoknak minősültek. Csak súlyponti megoldásként szolgáltak a hosszú csövű 7,5 centiméteres ágyúval felszerelt harckocsik, illetve rohamlövegek, valamint a különböző rögtönzött páncélvadászok, melyek nagyjából ilyen űrméretű fegyverzetet hordoztak, de ezekből soha nem volt elegendő. A másik megoldás az erre a célra használható légvédelmi ágyúk, valamint a zsákmányolt szovjet páncéltörő eszközök felhasználása volt, melyekkel ideig-óráig orvosolni tudták a problémát.

A hadtörténész elmondta: egyik sem hozott tartós megoldást. A páncélosoktól való félelem, németül „Panzerschreck" ebben az időszakban még a németeket is sújtotta, mivel nem volt megoldva a hatékony gyalogsági páncélelhárítás.

Egy másik téves hiedelem szerint a németek nem teljesítették a magyar 2. hadsereg felfegyverzésére tett ígéretüket, illetve visszatartották a szállítmányokat. Számvéber Norbert ezt is cáfolja, kimutatva, hogy sok esetben nem a szállítás elmaradása, hanem annak késedelme okozta a problémát, illetve az, hogy a szállított eszközökhöz a németek nem adtak kezelőszemélyzetet, a minőségi ki- és átképzésre pedig egyszerűen nem volt idő. A hadtörténész úgy véli, hogy ezen a téren a német hadsereg felszerelése sem volt sokkal jobb, mint a miénk, hiszen a méltán népszerű Pak−40 páncéltörő ágyú még nem terjedt el a harcoló alakulatok között.

Mindent összevetve, a magyar és az alárendelt német csapatok együttes helytállása a szovjet harckocsicsapatoknak 1943. január 12−20. között érzékeny, mintegy 40 százalékos veszteséget okozott. Az a tény, hogy a szovjet veszteségpótlást nem sikerült megakadályozni, nem a páncélelhárítás hibája volt. A szovjet csapatok harcászati sikerének oka a lövészgyalogság jobb téli mozgékonysága, kiváló téli felszerelése, nagy hidegben is működő fegyverzete és az összfegyvernemi elemek (lövészek, tüzérség, harckocsik) eredményes együttműködése volt − összegezte a tényeket Számvéber Norbert.

* * *

A „Hadtörténelmi délutánok" programsorozat első előadását csaknem tíz esztendővel ezelőtt, 2003. december 6-án rendezték meg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Azóta évente 9-10 alkalommal, általában havonta egy szombati napon, a kora délutáni órákban kezdődnek a rendezvények.

A szakmai-népszerűsítő előadás-sorozat a hadtörténelem iránt érdeklődők széles táborát kívánja megszólítani. Az egyes rendezvények vitaindító előadásból és ehhez kapcsolódóan véleménycserére, vitára is lehetőséget adó „fórumból" állnak. Esetenként könyvbemutatókat, valamint műhelyvitát is tartanak, ahol egyes kutatók számolnak be éppen folyamatban lévő munkájuk eddigi eredményeiről.

A „Hadtörténelmi délutánok" legfőbb célja a hadtörténelem legújabb kutatási eredményeinek, illetve legfrissebb hazai és nemzetközi szakirodalmának megismertetése a szélesebb közvéleménnyel. A következő rendezvény február 23-án, szombaton, 13 óra 30 perckor kezdődik a HM HIM (1014, Budapest, Kapisztrán tér 2-4.) II. emeleti Tóth Ágoston-termében. Ekkor Kemény Krisztián (HM HIM Hadtörténelmi Levéltár) tart előadást „Tüske a köröm alatt – Komárom 1848/1849 telén" címmel. A belépés díjtalan.