(Öreg)hídépítők – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A mostari híd megépítését I. (Nagy) Szulejmán szultán rendelte el, az alapkövét – a neves török építész, Mimar Hajrudin tervei alapján – 1557. október 24-én tették le. Tíz év alatt készült el, építészetileg egyedülálló megoldást jelentett a maga korában: 30 méteres íve az átlagos vízszint felett 24 méterrel magasodott. A híd évszázadokon át az összetartozás, a mohamedán és a keresztény kultúra békés együttélésének jelképe volt. Ráadásul az itt lakók úgy vélték, hogy nem is igazi férfi – nem tartozhat a bátrak sorába, „Mostar fecskéi közé" –, aki legalább egyszer nem ugrott le a hídról a sebesfolyású Neretvába. A város a nevét is a világszerte ismert jelképéről, az Öreg hídról kapta: most (híd) stari (öreg).Miután 1992 márciusában Bosznia-Hercegovina deklarálta függetlenségét, szinte azonnal kitört a polgárháború. Az ostrom alatt Mostar súlyos károkat szenvedett: az ipari létesítmények mellett megsemmisült a ferencesrendi monostor, tizenkét mecset, a püspöki palota és az ötvenezer kötetes könyvtár is. A horvátok ugyanis a fennhatóságuk alá került hercegovinai területek székhelyévé kívánták tenni a Neretva partján fekvő várost, így útjukban volt minden, ami nem horvát: a hadsereg pusztulásra ítélte a település összes muzulmán múltra emlékeztető szektorát. A bosnyák védők azonban kitartottak, a támadók pedig tehetetlen dühükben az Öreg híd ellen fordultak: az „Akié a híd, azé a város!" évszázados szólás kifordításával – ha a bosnyákoknak nem lesz hídjuk, akkor városuk sem – pusztulásra ítélték a keskeny, csak gyalogosan járható átkelőt. Az építménynek semmiféle stratégiai jelentősége nem volt, lerombolása tehát csupán szimbolikus jelentőséggel bírt. A horvátok 1993. november 8-án indították a tüzérségi támadást, az első gránát 10 óra előtt pár perccel csapódott be. Az ostrom délután is folytatódott, másnap pedig 10 óra 16 perckor egy horvát harckocsi találata megsemmisítette a horvát és a bosnyák városrészeket összekötő közel 430 éves hidat.