Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Öröm és gyász – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2015. november 8. 11:08

Számos, hazai és nemzetközi környezetben végrehajtott feladat. Komoly technikai fejlesztések és csak nagyon nehezen feldolgozható, mindenkit sokkoló tragédiák. Ezek jellemezték és jellemzik a Magyar Honvédség tűzszerészalakulatát napjainkig. Sorozatunk második részében is a tűzszerészek hetvenéves történetét bemutató könyv szerzőivel elevenítettük fel a legfontosabb eseményeket.

1596003657
Molnár Sándor nyugállományú ezredes 1981-ben került az 1. Önálló Tűzszerész- és Aknakutató Zászlóaljhoz. 1998. november és 2005. október között volt az alakulat parancsnoka. Mint mondja: ebben az időszakban jelent meg az a szakmai munkát teljesen új alapokra helyező kormányrendelet, amelynek megalkotásában a tűzszerészeknek is nagy szerepük volt.

– Amikor már úgy tűnt, hogy minden egyenesbe került, bekövetkezett egy tragédia – meséli az ezredes, aki a mai napig nehezen tud beszélni 2000. október 15-éről. Ezen a napon, szolgálatteljesítés közben vesztette életét az ezred egyik járőrparancsnoka, Csontos János zászlós.

Budapesten, a Hungária körút és a Kőbányai út sarkán, egy épülő gyorsétterem területén szállításra készített elő egy 82 milliméteres aknavetőgránátot, amikor az felrobbant. Csak azért nem volt több áldozata a tragédiának, mert a járőrparancsnok néhány perccel korábban kiküldte a helyszínről a segédtűzszerészt. Szemtanúk hiányában az esetet nem lehetett pontosan rekonstruálni. A tragédia után viszont az alakulat szakemberei kifejlesztettek egy olyan eszközt, amellyel a sérült gyújtójú aknavetőgránátokat a korábbinál biztonságosabban lehetett szállítani. Ezt a „szállításbiztosító kengyelt" a mai napig használják.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin november 13-án, pénteken megjelenő számában!)