Örömtelen örömlányok – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A tábori bordélyok hadrendbe állításának alapvető célja a csapatok harcképességének megőrzése volt. Az első világháború kitörésekor ugyanis még senki sem gondolt a harcok elhúzódására. Férfiak millióit vitték a frontra; a családi környezetükből kiszakított, összezárt katonák közt gyakorivá vált a homoszexualitás, és rohamosan terjedtek a különböző nemi betegségek. A Nagy Háborúban három jellegzetes nyavalya tette harcképtelenné a katonákat: az akár halált is okozó szifilisz, az enyhébb lefolyású kankó és a lágyfekély. Dr. Balla Tibor alezredes, hadtörténész „Érosz a hadszíntéren, avagy a Nagy Háború osztrák–magyar tábori és tartalék bordélyai" című tanulmányából kiderül, hogy a hölgyek hiánya egy idő elteltével már komoly fegyelmi problémákat okozott az alakulatoknál. Az osztrák–magyar hadvezetés azonban hamar felismerte, hogy az állóháború lövészárkaiból rövid időre kiszabaduló katonák ösztönös vágyaira a tábori bordélyok jelenthetnek gyógyírt, elsősorban azért, mert a háború idején rohamosan terjedő különböző nemi betegségek ellen így könnyebben lehetett védekezni. A bordélyokban dolgozó hölgyek egészségi állapotát ugyanis az orvosok szigorúan ellenőrizték, és a katonák is csak az előírások betartása mellett vehették igénybe a lányok szolgáltatásait. A fronton harcolók egészségének és hadrafoghatóságának megőrzése, valamint a járványok elkerülése pedig elemi érdeke volt a hadvezetőségnek.

További részletek a Magyar Honvéd magazin szeptember 16-án, pénteken megjelenő számában.