Osztály, vigyázz – a katonákra nézz!

Szakmai ártalom talán, de feltűnik, ha laktanyán vagy gyakorlótéren kívül látok egyenruhát. Néhány éve alakult ki ez a szokásom, s azóta raktározom ezeket a képeket. Statisztikát ugyan nem készítettem, ám ritkán látni aktív, egyenruhát viselőt katonát például buszmegállóban várakozva vagy éppen boltban vásárolva.

A mundér becsülete

A régebben rendszeresített katonai uniformis darabjai – általában állomány- és rendfokozati jelzések nélkül – azonban sajnos afféle munkaruhaként vagy mindennapi viseletként fel-feltűnnek a civil életben. Láttam már régi gyakorlóban fát vágni, házat építeni, sőt még kapálni is – főként középkorú vagy idősebb embereket…

A fiatalabb korosztály egy rétege pedig a katonás életmódhoz való vonzódás jeleként öltözik be, olykor nemzetközi darabokból álló egyenruha-kombinációkba, ami talán több tiszteletet mutat a katonaság intézménye – és az azt megtestesítő eszmények iránt – mint a korábban leírtak, de azért valahogy mégsem az igazi.

Talán az olvasót vállrándításra késztetik mindezek az apróságok, véleményem szerint mégis sok mindent leszűrhetünk belőlük. Elsősorban azt: igenis szükség van arra, hogy a társadalom pontos és reális képet kapjon a haderőről. Így talán majd többen legalább elgondolkodnak azon, hogy mit is illene kezdeni a kezük ügyébe kerülő egyenruhával, a haza szolgálata iránti elkötelezettség szimbólumával. Nevezhetjük a fenti folyamatot egyszerű tájékoztatásnak, vagy pedagógiai síkon honvédelmi nevelésnek is.

S hogy ez miért fontos?

„A haza védelme nem csak és kizárólag a katonák dolga és feladata, erre fel kell készülnie minden magyar állampolgárnak. Érezniük kell, hogy ez a haza a mi hazánk, és ezért tenni is kell" – szögezi le Dernóczi Attila nyugállományú alezredes, a pápai Acsády Ignác Szakképző Iskola óraadó tanára, aki természetesen a katonai alapismeretek nevű tantárgyat oktatja. „Sokan választják érettségi tantárgynak. Szeretik" – fűzi hozzá.

Gyerek kezébe fegyver nem kerül

Iskola a honvédségről és hazaszeretetről − ez maga a 2005-ben útjára indult KatonaSuli-program, melynek oktatója és egyben országos szakmai felelőse a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, Czank László nyugállományú alezredes. Mint mondja, a programnak két iskolarendszerű eleme működik sikeresen – ebből az egyik a 2007. óta a felsőoktatási intézményekben oktatott honvédelmi alapismeretek nevű, féléves, választható, háromkredites tantárgy. Eddig kilenc ilyen intézményben összesen 8400 hallgató vette fel a biztonságpolitikai és katonai szakértőkkel együtt összeállított, digitális tananyagra épülő tárgyat.

A középiskolákban már 2005. óta választható tantárgy a katonai alapismeretek, amelyből januártól akár már emelt szinten is lehet érettségizni.

„Azt tűztük ki célul, hogy a tankönyv minden olyan információt tartalmazzon, ami egy középiskolást érdekelhet. Sőt, az a diák, aki jövő nyáron emelt szinten érettségizik ebből a tárgyból, a haderőbe bekerülve elméletben már ismerni fogja a kiképzés ismeretanyagának jó részét is. Ugyanakkor hangsúlyoznám, hogy a katonai alapismeretek tantárgy nem egyenlő a katonai kiképzéssel, és pláne nem a fegyverek kezelésével. Gyerekek kezébe a tantárgy keretein belül fegyver nem kerül: a katonai alapismeretek pusztán a honvédelmi nevelés iskolarendszerű része" – foglalja össze dióhéjban a tantárgy lényegét Czank László.

Arra a szkeptikus felvetésre pedig, hogy a diákok főleg a könnyű érettségi miatt választanák esetleg a tantárgyat, egy anonim kérdőívekkel végzett kutatás eredménye ad cáfolatot. „A gyerekeket érdekli a téma és érdekli ez a szellemiség" – húzza alá a tanár.


Katonás tisztelet

Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka, Domján László vezérőrnagy egy, a közelmúltban tartott előadásában a KatonaSuli-program eddig talán nem annyira előtérbe került vonatkozásaira is kitért. Véleménye szerint a programnak köszönhetően a haderő kezd visszatérni a régi honvédelmi nevelés szellemiségéhez.

„A pedagógusok azt mondják, hogy a katonák megtestesítette erényekre, például a fegyelemre és a tartásra általában is szükségük lenne a gyerekeknek. Ráadásul a tanárok munkája is könnyebbé válna kissé, ha a tanulók valamennyit átvennének a katonás viselkedésből és fegyelmezettségből" – így a vezérőrnagy.

Éppen ezért a saját nyelvükön kell tudni kommunikálni a 21. század fiatalságával. A honvédelmi nevelés ezen a téren könnyű helyzetben van: az ifjúság – főleg a fiúk – még most is természetesen érdeklődik a fegyverek, a katonaság és a honvédelem iránt, a hitelességgel pedig nem lehet probléma. Elég csak például azokra az élményszerű előadásokra gondolni, amelyeket külszolgálatot megjárt katonák tartottak, illetve tartanak rendszeresen egyetemeken és középiskolákban – a figyelem minden esetben tapintható.

Mint majdnem minden tantárgynál, az elméleti oktatás mellett érdemes nagy hangsúlyt helyezni a gyakorlatra is. Szerencsére ehhez több kiváló helyszín is adott, s közülük is kiemelkedik a pákozdi Katonai Emlékpark, amely még nagyobb szerepet kíván vállalni az ifjúság honvédelmi nevelésében, mint eddig.

„Az emlékpark csodálatos felület és lehetőség erre a célra. Méltó helyet szeretnénk biztosítani a honvédelmi nevelésnek, de a témában az emlékpark saját maga is rendelkezik kidolgozott programokkal. Az egyik ilyen a hazafiság iskolája, amelybe a 2012/2013-as tanévben már középiskolások is beiratkozhatnak úgymond. Nagyon pozitívak a visszajelzések. Egy-egy napos, változatos ismereteket közvetítő tanóráinkon szeretnénk minél több iskolát vendégül látni" – mondja Oláh László önkéntes műveleti tartalékos alezredes, az emlékpark főreferense.

Megdolgoznak érte

Aki pedig azt gondolná, hogy a haderő számára mindez nem kíván túl nagy erőfeszítést – az téved. Hogy mennyi munkával jár a KatonaSuli-program beindítása, arról például Veszprémben is tudnának mesélni, ahol a városban települt katonai szervezetek nem olyan régen, novemberben írták alá ünnepélyes keretek között az együttműködési megállapodást az érintett iskolákkal.

Ahhoz, hogy szakkör formájában beinduljon a honvédelmi nevelés, a kezdeti elhatározástól kezdve számtalan egyeztetésre és megbeszélésre volt szükség. A megállapodás aláírásáig vezető folyamat több szempontból is tanulságos. Miután minden érintett és a város illetékes bizottsága is támogatta az elképzelést, mind a tizenkét veszprémi középiskola alpolgármesteri és parancsnoki aláírással ellátott levélben kapta meg a honvédség képzési ajánlatát. Szakköri foglalkozásokon kívül rendhagyó történelemórák is szerepeltek a kínálatban, s az ajánlatra összesen öt középiskola (egy határidőn túl) adott pozitív visszajelzést. Ezt követően az iskolák igazgatói és az érdeklődő diákok konkrét tájékoztatást kaptak a programról. Közben gőzerővel folyt a szervezés – ki kellett jelölni a felelősöket, össze kellett állítani a tanmenetet, fel kellett kérni az előadókat…

Hogy mi lesz mindennek az eredménye, és mennyire lesz sikeres a honvédelmi nevelés − ezt talán majd csak évek múltán lehet konkrétan tapasztalni. De talán majd kevesebben veszik ki a szekrényből hétköznapi munkához a régről megmarad gyakorló nadrágot és zubbonyt, és talán nagyobb tisztelettel, megértéssel néznek azokra, akiknek mindennapi munkájuk − és egyben hivatásuk − a honvédelem.

Fotó: Zrínyi Média archív