Repülés Kabulba, átszállás nélkül

Új szállító-repülőgépeket vásárol a Magyar Honvédség – erősítette meg a lapunknak adott interjúban dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese. Kifejtette, a most használt AN-26-os „Ancsák" üzemideje nemsokára lejár, s akkor sem lenne értelme tovább tartani őket, ha rengeteg pénzért átesnének egy nagyjavításon.


Bejelentették, jövőre új szállítógépeket vásárol a Magyar Honvédség. Mit takar ez pontosan?

Pontosítanék, szállító-repülő­gépeket.

Magyarul használt gépeket.

Nem zárnám ki az új gépet sem. A katonai repülők piaca hasonlóan működik, mint az autóké. Az újak nagyon, olykor irreálisan drágák, míg egy félidős, garázsban tartott, vezetett szervizkönyvű és törésmentes járművet már jóval olcsóbban megvehetünk. A hasonlat egyébként itt véget is ér, mivel egy repülő műszaki állapotát nagyságrendekkel szigorúbban ellenőrzik, mint bármilyen, óriási becsben tartott négykerekűét. Repülőgépet pedig évtizedekre vásárol az ember.

Közbevetve: megbízható gépek a most rendszerben álló AN-26-osok, az úgynevezett „Ancsák"?

Teljes mértékben, bár ehhez szükséges, hogy a magyar műszaki személyzet minden időben és korban a legjobbat nyújtsa.

Ha jók, akkor minek a csere?

Eljárt felettük az idő. Hatótávolságuk tekintetében nem képesek minden esetben kielégíteni a honvédség igényeit. A kor kihívásai, a feladatok korszerűbb, rugalmasabban, széles körűen felhasználható eszközöket igényelnek. Vegyünk egy lehetséges példát. Sietősen ki kell mennünk Afganisztánba – ma ezt az Ancsával három leszállással tudjuk teljesíteni. A három leszállás első pillantásra akár még elfogadható is lehetne, ám hozzá kell tenni, hogy a vas mellett az ember egyaránt törődést igényel-érdemel egy-egy földet érés során. Mivel rendkívül szigorúan szabályozzák, hogy a pilótáknak mennyi pihenőidőt kötelező adni a landolást követően, igen hosszúra tud nyúlni egy ilyen, leszállás nélkül amúgy öt-hat órás út. Ennek fényében el lehet képzelni, hogy egy AN-26-os menet mennyit érhet, ha egy sebesült katonát kellene hazahozni rögvest Afganisztánból.


Bérelni nem lehet másnál helyet?

Természetesen lehet, és van, hogy bérlünk is, de nem biztos, hogy akkor és azonnal rendelkezésre tud állni az a repülőgép, amelyet így veszünk igénybe. Minden bizonnyal van az a pénz, de mivel nálunk minden fillér számít, ez legfeljebb egyszer-kétszer járható út. S ha már itt járunk, gondoljunk vissza a 2004-es cunamira. Ekkor a természeti katasztrófában érintett európai nemzetek azonnal nekiláttak hazamenekíteni saját állampolgáraikat. Ahogy ők, úgy mi sem hagyatkozhatunk arra, hogy valamelyik országnak talán kevés embere tartózkodik egy katasztrófa helyszínén, s majd az ő gépeik mintegy mellékesen elhozzák a magyarokat is. Fokozottan igaz mindez a válság járta régiókra, ahová polgári gép eleve be sem teheti a kerekeit, csak a katonaiak. S akad még egy nem elhanyagolható érv, amely a csere mellett szól.

Azaz?

A meglévő AN-26-os gépek üzemideje nemsokára lejár.

Nem lehet hosszabbítani?

Hogyne lehetne – csak éppen rengeteg pénzbe kerül. Ha üzemidőt hosszabbítanánk, akkor nem tennénk mást, minthogy mérhetetlenül drágán kitoljuk a probléma megoldását. Úgy vélem, ez minden, csak nem helyes. Ne feledjük, harmincöt-negyvenkét esztendős eszközökről beszélünk, amelyek annak ellenére, hogy használható műszaki állapotban vannak, műszakilag elavultak. Az Ancsákat számos európai repülőtérre nem engedik be, mert nem felelnek meg a magas környezetvédelmi követelményeknek. Azaz hiába van egyébként kiváló műszaki állapotban az egész szerkezet, ha például a hajtóművek károsanyag-kibocsátása vagy a légcsavar által keltett zaj túlmegy az adott légikikötőben érvényes határokon, nem lehetséges a landolás. Lassan mindenki előttünk jár, elég csak közvetlen NATO-tag szomszédainkat, a visegrádi országokat vagy más, hasonló méretű hadseregeket nézni Európában. Az elmúlt évek, évtized során mindenki megújította légi szállító flottáját. A célunk az, hogy a Magyar Honvédség fontos szereplője legyen a térség hadereinek, tehát nem szabad tovább késlekednünk.


Vagyis mondhatjuk, szinte már ciki az Ancsa?

Egy kimondottan szép vonalvezetésű, elegáns szerkezet. Mondjuk inkább úgy, egy más kort képvisel, más időszak üzenetét hordozza.

Tehát gépeket vásárolunk.

Így igaz.

Lehet tudni a darabszámot?

Az elénk kitűzött, elvégzendő feladat határozza meg a darabszámot. A Magyar Honvédségnek biztosítania kell az alaprendeltetéséből adódó feladatokat, a katonák felkészítését, kiképzését, a missziós feladatokra utazó katonák és eszközök szállítását, utánpótlását, valamint aktívan részt kell vennie a katasztrófa-elhárítási és humanitárius feladatokban. Ezekhez elengedhetetlen a légi szállító képesség. Könnyű és közepes repülőkben gondolkodunk, első körben kategóriánként három–öt darabban. Ennél többet azonban a beszerzésről még nem árulhatok el.

Mi az oka?

Józan ésszel belátható, ha több tárgyalópartner játszik, akkor cseppet sem tanácsos felfedni a kártyákat. Kicsit olyan ez, mint a piaci alkudozás – az eszes vevő jön-megy a standok között, s éberen figyeli az árakat. Itt pedig mégis csak milliárdokról van szó. Egyébként hasonló okok miatt nem kívánok felelni a többi, természetesen felmerülő kérdésre sem.

Azért, úgymond, a pénztárca vastagsága is számít.

Ez kétségtelen, ám olykor relatíve olcsón is lehet jó üzletet kötni.


A leendő gépek „egy szuszra" elmennek akár Kabulba?

Olyanra van szükségünk, ami képes erre is. Keveset fogyasztó, csöndes, olcsón, hatékonyan, kellő biztonsággal és gyorsan kiszolgálható, bárhol és bármikor bevethető eszközökben gondolkodunk. És azt sem árt szem előtt tartani, hogy a Gripenjeink rendelkeznek légi utántöltési képességgel. Nem árt, ha ezt mi magunk is ki tudjuk szolgálni. Ez a képesség – megjegyzem – az európai hadseregek körében amúgy hiánycikk.


Mennyi időt vehet igénybe a személyzet átképzése?

A gyártók ma úgynevezett csomagokat kínálnak.

Mint anno a keleti blokk üzemei?

Ez a csomag nem az a csomag. Régen egy-egy gép mellé kötelezően, ha kellett, ha nem, „vehettünk" még öt tartalék hajtóművet s hat köbméter egyéb „akármit", majd azt ugyancsak súlyos forintokért magunknak kellett tárolni valami szigorúan őrzött és kellően eldugott raktárban. Egy-egy ilyen csomag ma a hajózó- és műszaki személyzet néhány hónapos átképzését éppúgy tartalmazza, mint például a teljes körű alkatrészellátást. Mindezek tárgyalás és megegyezés kérdései.


Hol lesz a gépek otthona?

Kecskeméten, hiszen ott minden rendelkezésre áll, ami szükséges.

Fotó: archív