„Sok fiatalnak sikerült feldolgoznia a nagymamája halálát a dalomnak köszönhetően”

Markovics Kristóf a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium növendékeként jelentkezett az X-faktorba. Az iskolában szerzett tapasztalatok hasznára váltak a tehetségkutató alatt. „Megtanultam mi az a fegyelem, mi az a tisztelet. Megtanultam a rendet, hiszen voltak körletszemlék. Megtanultam, hogy mi az az összetartozás, a kitartás, a bátorság, a csapatmunka. Milyen egymásért felelni, mit jelent az »egy mindenkiért, mindenki egyért« gondolat. Ez nekem nagyon tetszett, ugyanis sok barátot, jó ismerőst szereztem. Igazából az iskola nekem csak adott, szóval egyáltalán nem bántam meg, hogy ide jelentkeztem. Általa magabiztosabb lettem, így a színpadra is több önbizalommal léphettem. Illetve volt egyfajta szemlélet bennem, hogy én honvéd középiskolás vagyok, bizonyítanom kell az intézménynek is, ha az X-faktorban szerepelek. Hiszen ezt ország-világ látni fogja. Ez motivált, így egyszerűbb volt" – mondta. 

Kristóf családjában sokan rendőrként szolgáltak, ők is arra biztatták, hogy a honvéd középiskolába jelentkezzen.

„Mindig is érdekeltek a fegyveres szervek. Nagymamám testvére a második világháborúban harcolt, orosz hadifogságban vesztette életét. Ez különleges érzést keltett bennem. Úgy gondoltam, hogy ki kellene próbálnom a katonai életformát. Debrecenben volt az egyetlen honvéd középiskola. Nem feltétlenül amiatt jelentkeztem a suliba, hogy a későbbiekben a Magyar Honvédség kötelékében szolgáljak vagy ilyen területen tanuljak tovább – ez egyébként nem is kötelező – csupán a fegyelem, a tisztelet vonzott, ezt szerettem volna megtapasztalni. Nagy változást jelentett a kötelező kollégium. Sosem voltam kollégista, hatalmas élmény volt, sosem fogom elfelejteni azokat az éveket" – árulta el.

„Az, hogy megtanultam kezelni a stresszt, illetve az, hogy magabiztosabbnak éreztem magam interjúadás közben és összefüggő mondatokban tudtam beszélni, a szavalóversenyek mellett annak is köszönhető, hogy honvéd középiskolába jártam" – mondta Kristóf, aki elég izgulós típusnak tartja magát.

A dalszövegeket eleinte csak az ismerőseinek küldte el, azonban a pozitív visszajelzéseknek köszönhetően elkészítette első számait. „Hangrögzítővel vettem fel a szövegeket, számítógéppel bevágtam a zene alá, borzalmas volt a minősége. Az unokatestvérem zenész, van stúdiója, így megengedte, hogy felvegyek pár számot" – mesélte.

Kristóf azt is elárulta, ki volt az első ismert ember, akitől pozitív visszajelzést kapott. „ByeAlex hirdetett egy tehetségkutató versenyt, oda töltöttem fel a számokat. Láttam, hogy lájkolta az egyiket. Ekkoriban volt az X-faktor válogatás és kíváncsi voltam, hogy élesben milyen visszajelzést kapok, van-e értelme csinálnom, mit gondol a zsűri. Ezért jelentkeztem és amiatt, hogy megmérettessem magam. Életre szóló élmény volt, sosem fogom elfelejteni. Nagyon izgulós fajta vagyok, nagyon stresszes volt az egész számomra. A kamerák, a közönség, a tudat, hogy ezt az egész ország láthatja, hiszen ez az egyik legnézettebb műsor. Nagyon féltem. Viszont ahhoz képest, hogy amikor bekerültem, még csak fél éve írtam dalszövegeket, szerintem egészen jól sikerült" – idézte fel.

A fiatal rapper egészen a mentorházig jutott, ahol a nagymamája elvesztéséről írt számát adta elő. A zsűri könnyekig hatódott. Ezt követően több fiatal is azt írta neki, hogy példaképnek tekinti. „A nagymamám emlékére készített számom miatt azt írták, hogy erős vagyok, hogy fel merem vállalni az érzéseimet és le merem írni azokat. Őket ez motiválja, sok fiatalnak sikerült feldolgoznia a nagymamája halálát a dalnak köszönhetően. Pont ez az, amiért szeretnék még szövegeket írni. Annak is nagyon örülök, hogy sikerül elérnem az idősebb korosztályt is. Meg szeretném fogni az embereket, minden egyes számommal, külön-külön" – mondta.

Kristóf telefonjában azóta is sorakoznak a kész dalszövegek, amik arra várnak, hogy megzenésítsék őket. Változatos témában íródtak, ahogy eddigi számai is. A komolyabb tartalmak mellett hétköznapi témájúak is találhatók, mint az, hogy hogyan büntették meg a villamoson vagy éppen a tinédzserek italozási szokásait ecsetelő. „Sajnos ez kell a fiataloknak. Az előző számom kicsit mélyebb, arról szól, hogy miért írok egyáltalán. Hajnali ötkor felkeltem az ágyból és félálomban jött az ihlet" – tudtuk meg.

Az X-faktoron kívül több okból is gyakran kellett Budapestre utaznia, többek között interjúk, forgatások, illetve a „Lehet egy csillaggal több?!" elnevezésű honvédelmi tehetségkutató verseny miatt, amelyen második helyezést ért el. Ilyenkor meglepve tapasztalta, hogy a fővárosban is felismerik az utcán. „A műsor után Debrecenben minden negyedik ember tudta, hogy ki vagyok. Úgy voltam vele, hogy ez nem olyan nagy dolog, hiszen a közelben élek, itt vagyok kollégista. Viszont amikor Pesten leszálltam a Nyugatiban, akkor is odajöttek hozzám vadidegenek képet csinálni és beszélgetni, aminek nagyon örülök, viszont először fura és ijesztő volt. Három hónap kellett, hogy ne foglalkoztasson, hogy ha megnéznek, összesúgnak" – mesélte.

Bár zenei karrierjének építése sok idejét lekötötte, arra középiskolás évei alatt is odafigyelt, hogy mindez ne menjen a tanulmányi eredményei rovására. Erről a jövőben is szeretne gondoskodni, ha felveszik az egyetemre. „A zenélés mindaddig a B-terv, amíg nem szerzek diplomát, az az első. Mindenképp hangsúlyt fektetnék a tanulásra, mert ha egyszer – tegyük fel – majd megáll a szekér, tehát a zenélés, akkor diploma nélkül nem sok mindent fogok tudni kezdeni. Szóval addig nem is szeretnék olyan szinten belefolyni a zenei pályába, hogy hétvégenként fellépésről fellépésre járjak. Ha csinálnám ezt, akkor is kicsit visszafogottabban. Miután megszereztem diplomám, már el tudom képzelni, hogy csak a zenével foglalkozom és abból élek meg. Ehhez azonban még jó pár év kell, ha egyáltalán sikerül" – mesélt terveiről.

Bár sokáig bűnügyi nyomozó szeretett volna lenni, jelenlegi tervei között az szerepel, hogy programtervező informatikusként tanul tovább. Azonban a kibervédelem sem áll távol tőle. „Kiskorom óta érdekel az informatika. Debrecenben – ami közel van a lakóhelyemhez – van lehetőség ilyen téren továbbtanulni, ezért is jelentkeztem végül inkább ide. A későbbiekben, ha lenne erre lehetőség, szívesen elhelyezkednék akár a honvédség, akár a rendőrség keretein belül informatikával kapcsolatos területen. Ha erre nem lesz lehetőségem, informatikusként máshol is dolgozhatom, hiszen hiányszakma. Megtanulnék többek között programokat írni, gondolok itt akár mobiltelefonos alkalmazásokra" – árulta el, majd kérdésünkre azt is elmondta, szerinte mi a közös a zenében és a honvédségben. „Mindkettőt szívből kell csinálni, különben nem megy. A kitartás, az akaraterő, a küzdésvágy a zenei pályán is meg kell, hogy legyen. Fellépésről-fellépésre járni, a költői válságot – ami egy létező fogalom, bár sokan nem hiszik el – leküzdeni és tovább írni. Szövegeket kell készíteni akkor is, ha már minden témát felhasznált az ember. Szerintem lehetséges a zenei és a honvédelmi pálya összeegyeztetése, ha valakinek ez a vágya, csupán szorgalom, akarat és kitartás kérdése" – vallotta.

Kristóf ennek ellenére nem gondolkodott azon, hogy katonazenész váljon belőle. „Nem tudom mennyire örülnének egy rapper hadnagynak" – mondta kacsintva.