Sorkatonából ezredes
Szöveg: Szabó Béla | 2015. június 22. 9:12Kevés olyan alakulata van a Magyar Honvédségnek, amely annyi szervezeti átalakuláson esett át, mint az eredeti hadrendi számát idén március 31-én visszakapott 88. Könnyű Vegyes Zászlóalj. A kezdeteket, a megalakítás körülményeit, majd az ígéretesnek tűnt folytatást Keresztúri László nyugállományú ezredes, alapító parancsnok idézte fel.
Miként a „88-asnak", úgy első parancsnokának is rendhagyó volt a pályakezdése – derül ki Keresztúri László szavaiból. A Magyar Honvédség rendszerváltás utáni első új képességét jelentő alakulat parancsnoka ugyanis sohasem akart katona lenni. Olyannyira nem, hogy még a sorkatonai szolgálat alól is igyekezett kibújni. Kohómérnöknek készült, s mivel egyik testvére sorkatona volt, másik testvérével együtt pedig behívás előtt állt, úgy gondolta, hogy megúszhatja: egy családból csak nem hívnak be három testvért. Tévedett. Ettől a perctől kezdve aztán nem volt megállás. Mivel a csepeli ejtőernyős klubban 39 ejtőernyős ugrást hajtott végre, a sorköteles táborban több társával együtt megkeresték, és kiválasztották, hogy sorkatonai szolgálatát a 34. önálló mélységi felderítő-zászlóaljnál – akkori fedett nevén MN 3100 – töltse le, majd be is vonultatták. Nem gondolta volna, de örökre megfertőződött a „szakmával". Megtetszett neki a felderítés, és munkáját olyan színvonalon látta el, hogy őrmesterként szerelhetett volna le. De nem tette, mert kinevezték az egyetemi előfelvételis szakasz parancsnokának. Négy év továbbszolgálatot vállalt, majd hivatásos állományba került.
Visszatérve a „88-as" megalakulásának történetére: a délszláv válság is felfedte, hogy hiányzik a Magyar Honvédségből egy képesség.
„A katonai vezetés felismerte, hogy szükség van egy olyan gyorsreagálású erőre, amely (akár légi szállítással, akár szárazföldön vagy ejtőernyős kijuttatással) rövid készenléti idővel bevethető" – idézi fel Keresztúri ezredes.
Ennek érdekében 1992-ben a mélységi felderítő-zászlóaljon belül létrehoztak egy századot ilyen céllal. 1993-ban megkezdődött egy önálló alakulat felállítása is, a munkában az előkészítő törzs főnökeként vett részt. Ezzel párhuzamosan, még ugyancsak a mélységi felderítő-zászlóaljon belül, megalakult egy kiképzőszázad is. Az önállóvá válás újabb jeles dátuma 1993. szeptember elseje: 460 fővel létrejött az MH 88. Légimozgékonyságú Zászlóalj, amelynek parancsnoka Keresztúri László lett.
Amikor megkérdezem, hogy milyen volt „fejest ugrani" az ismeretlenbe, hiszen egy vadonatúj képességet kellett kialakítani – a rá ma is jellemző fél mosollyal lakonikus választ ad. „Vakmerő voltam, és érdekelt a szakmai kihívás is."
Szakmai kihívás pedig akadt elég. Vagyis csak az volt. Mindent nekik kellett megtervezniük, kidolgozniuk, hiszen eddig ilyen alakulat nem létezett a hadseregben. Távirati stílusban fogalmazva: teendők „ezrei" vártak rájuk. Kialakítani az alaprendeltetés ellátásához szükséges szervezeti rendet, fegyverzetet, technikai eszközöket, a szabályzatokat, harceljárásokat, és még folytathatnánk a sort.
„Csak példaként: ki kellett dolgoznunk, hogy technikai eszközeinket miként tudjuk légi úton szállítani, ehhez milyen átalakításokra van szükség" – mondja a volt parancsnok.
Három esztendő kemény munkája aztán meghozta a gyümölcsét, hiszen 1996. szeptember elsején újabb szervezeti változás következett: 650 fővel ekkor alakult meg az MH 88. Gyorsreagálású Zászlóalj. Három lövészszázada volt, közülük kettő légi szállítású, egy pedig kiképzői feladatokat látott el. Az alaprendeltetés ellátását ezeken túl egy harcbiztosító, egy támogató, valamint egy logisztikai század segítette. Az előbb felsorolt feladatok nagy részét most is hozzá kellett alakítaniuk a megújult követelményekhez. Mindeközben a délszláv válság miatt folyamatos készenléti szolgálatot láttak el, majd kaptak egy újabb megbízást is: át kellett venniük a megszűnő Békefenntartó Erők Kiképző Központja feladatrendszerét is. Ezzel együtt beköszöntött a zászlóaljnál a „missziós korszak": a békefenntartói kiképzés mellett folyamatosan váltották magukat a ciprusi UNFICYP-, valamint a sínai-félszigeti MFO-misszióban. Ez idő alatt kialakították saját mozgásbiztosító, egészségügyi, és „vízen járó" képességüket is; tisztjeiket, altisztjeiket, katonáikat pedig folyamatosan iskolázták be nyelvi és különböző külföldi szakmai tanfolyamokra. Eme feladatok közepette sokszor százötvenen is távol voltak az alakulattól. 2000-ig működtek ebben a szervezeti rendben, ekkor már a három gyorsreagálású századból egy ejtőernyős volt, kettő légi szállítású/légi roham, és negyedikként létrehoztak egy BTR-es századot is. Ebben az esztendőben megalakult az MH Könnyű Vegyes Ezred, immár több mint ezer fővel. Keresztúri László 2004 decemberében nyugállományba vonulhatott volna, azonban a vezérkari főnök kérésére hosszabbított: 2005. december 31-éig a vezérkari iroda könnyűgyalog referenseként segítette egy újabb képesség létrehozását.
További változások az alakulat életében: 2004. szeptember elsején megszűnt önállóságuk, és MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj néven a tatai lövészdandár alárendeltségében ténykedtek 2015. március 31-éig.
A Keresztúri ezredes vezetésével létrehozott és irányított alakulatok példátlan pályát futottak be. Amellett, hogy kialakítottak egy vadonatúj képességet, itthon és a hadműveleti területeken is kivívták a hazai és a szövetséges katonai vezetés elismerését. A Balkántól a Sínai-félszigeten és Cipruson keresztül Irakig és Afganisztánig mindig ott voltak az „élet sűrűjében". (Irakban elvesztették egy bajtársukat is: Nagy Richárd posztumusz hadnagy egy robbantásos merénylet során vesztette életét.)
Nem egyszer kellett segítséget nyújtaniuk itthon is: mentettek a szajoli vasúti katasztrófánál, a megyei kórház tűzeseténél, és miden egyes nagy árvíznél, és nem csak Szolnokon.
Keresztúri László ezredes 1947. december 23-án született. Nős, két gyermeke van. Katonai pályáját sorkatonaként kezdte, 1967-től 1984-ig a 34. önálló mélységi felderítő-zászlóaljnál teljesített szolgálatot különböző beosztásokban, a felderítőcsoport-parancsnokitól a századparancsnokiig. 1987-ben fejezte be tanulmányait a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia csapatfelderítő szakán, majd 1993-ig eredeti alakulatánál volt hadműveleti alosztályvezető, később zászlóaljparancsok-helyettes. 1993. szeptember elsejétől az MH 88. Légimozgékonyságú Zászlóalj, majd a jogutód MH 88. Gyorsreagálású Zászlóalj parancsnoka. 1997-ben katonai szakmai anyaggal bővített középfokú angol nyelvvizsgát tett, 2000-ben pedig, Angliában, NATO STANAG tanfolyamot végzett. 2000. december elsejétől az MH 1. Könnyű Vegyes Ezred parancsnoka volt. Katonai pályafutása alatt négy alkalommal léptették elő soron kívül, több mint 1500 ejtőernyős ugrással rendelkezik.
A zászlóalj, tevékenységének elismeréseként, a Magyar Köztársaság elnökétől a csapatzászló adományozásával egy időben kapta meg az első zászlószalagot, majd 2005-ben a másodikat. A harmadik szalagot Szolnok Megyei Jogú Város polgármestere adományozta. A 2013-as dunai árvízi védekezésben nyújtott kiemelkedő helytállás nyomán megkapta a negyedik szalagot, majd a huszadik, jubileumi évfordulón – a hadszíntereken nyújtott munka elismeréseként – az ötödik szalagot érdemelte ki Szolnok Megyei Jogú Város polgármesterétől.
A „88-as" jelenlegi fő feladatai:
Katonai műveletek végrehajtása a haza védelme, a szövetségben vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében.
Alegységeiből alkalmi harci köteléket alakítva – együttműködve a légierővel és más szárazföldi támogató kötelékekkel – váratlan, katonai erő alkalmazását igénylő műveletek végrehajtása.
Hagyományos erőkkel nem (vagy nehezen) megoldható speciális feladatok végrehajtása.
Részvétel harci kutató-mentő feladatokban.
Személyi állományának és kötelékeinek a rendeltetéshez kapcsolódó általános és szakkiképzése, összekovácsolása.
Felkészülés katonai rendfenntartói feladatokra.
